Karácsony és öt hónap

Hát, megvolt Bori első Karácsonya! (A szőrszálhasogatók kedvéért már tavaly Karácsonykor is élt, de akkor csak bentről tudta figyelni az eseményeket.)
A programunk elég sűrűre sikeredett, csak címszavakban:

• 24-én délelőtt (és már 23-án napközben is) én főztem. Aztán délután átmentünk Gyuri szüleihez, ott kezdődött az ünneplés,
• majd kora estére hazajöttünk, jöttek az én szüleim és Kini-Andris, itt folytatódott. Bori fektetése után pedig nekiláttunk az ünnepi menünek (füstölt lazac majonézes-tormás krumplisalátával, rákleves egy kis kagylóval, lazac paradicsomos tapenade-dal és mazsolás kuszkusszal, mákosguba, ez utóbbi Gyuri műve!)

Egy kép az első Karácsonyozóról az ünnepi ruhájában:

• A 24-éről 25-ére virradó éjszakánk, elsősorban a Borié és ezért persze a mienk is, kicsit rázósra sikerült, előttünk ismeretlen okokból. Így aztán 25-én délelőtt családilag aludtunk.
• Ebédre viszont elmentünk a szüleimhez, jöttek a Kiniék is és ettünk egy nagy adag töltött káposztát. Én is, finom volt, nagyon! Kini és Bori pedig élvezte egymás társaságát:

• Délután elmentünk templomba, tökéletes időzítéssel, mert a vihar alatt a Sziklakápolnában ültünk.
• 26-án Gyuri szüleinél ebédeltünk, majd délután jött hozzánk a Szabó család (nem a rádióbeli, hanem a Sydneyben élők), akik és a Kiniék magyarországi tartózkodásának ez az egyetlen időpont volt a közös halmaza. Most pedig pihenünk!

A mai nap még arról is híres, hogy Bori öt hónapos lett. A súlya hét kg fele ballag, majd kedden megyünk orvoshoz, akkor pontosabb adatokkal tudok szolgálni. Tudja ezt:

Ezenkívül tud hasról hátra fordulni (kétféle technikával), ezerrel nyomni az öklét, egyes ujjait, illetve a hüvelykujját külön is a szájába. Már megfog játékokat, nagyon sokat mosolyog és sokat figyel másokat. Élvezi az emberek társaságát, nagyon szereti, ha tornázunk. Néhány napja már kap almát is, ami azért küzdés:) Tapasztalatunk szerint nem az almával van baja, hanem a kanállal. Ha ugyanis az alma mindenféle trükkös akciók árán bejut a szájában, egy pillanaton belül elégedett nyelést lehet hallani. Úgyhogy reménykedünk benne, hogy egyszercsak a körítés elhagyható lesz és tiltakozások nélkül a szájába lehet juttatni a finom falatokat. A jövő útja kétségtelenül ez.

Átmeneti témaváltás - Avatar

Tegnap eredetileg elutaztunk volna három napra Parádfürdőre. De közben megjött a nagy hó, az Útinform szerint tegnap Parád fele csúszós és hóátfúvásos volt az út, ezért úgy döntöttünk nem szeretnénk lerobbanni sehol a Borival, így halasztottuk a wellness pihenést.

Közben elkezdték itthon játszani az Avatart. Olvastam - áradozó - kritikákat, megnéztem a trailert, és megállapítottam, hogy nem az én filmem. James Cameronért amúgy sem rajongok, nem láttam sem az Alient, sem a Terminatort, a Titanicot is csak egy olaszországi síelésből hazaúton a buszon, rémes volt.

Így hát el is határoztam, hogy ez Gyuri kimenője lesz, majd Rikével és Totyával megnézik. Csakhogy, Rike beteg lett, Totya nem ért rá, nekünk pedig lett egy szabad esténk. Én pedig egyszercsak (magamat is meglepve) azt mondtam Gyurinak, hogy én megnézem vele.

Úgyhogy elsétáltunk az Alleeba, és megnéztük 3D-ben.

Innen megy át ez a poszt rajongói oldalba:)

Iszonyú jó volt, nagyon élveztem, hihetetlenül látványos! Az előzetesben nincs minden elsütve, érnek meglepetések, nekem teljesen bejött a öko üzenet is. A végén lévő csatajelent kicsit sok volt, de biztos, hogy a pasik ezt másképp élik meg:) Úgyhogy nézzétek meg, 3Dben, megéri!

S. Borbála kiskorú

tegnap a szemem láttára hasáról a hátára fordult. Úgyhogy tudja és tudja és tudja!

Én pedig ezennel megfogadom, hogy többet fordulás témában nem írok, belátom, hogy kicsit unalmas lehet.

Amúgy élvezzük a havat, Borit beöltöztetem sarkkutatónak és megyünk is ki.

Így jár,

aki túl gyorsan posztol.

Az előző bejegyzés Bori alvása közben íródott. Bori hason alszik. De amikor ma elkezdett beszélni, hogy felébredt, én pedig bementem hozzá, a hátán feküdt. Úgyhogy hivatalosan is meg tud fordulni. Hogy hogyan, az nagy titok, előttünk láthatatlan.

Az első nem hivatalos fordulás és az első hivatalos hó

Az első nem hivatalos fordulásra tegnap reggel került sor. Leraktam a hasára és azzal a lendülettel visszalökte magát a hátára. Ezért nem hivatalos, benne volt a hasra érkezés lendülete. Viszont, egy kicsit mintha már készülődne a fordulásra. Majd meglátjuk mikor lesz belőle tényleg valami.

Ma reggelre megjött a hó, megmutattuk Borinak, hogy tudja, min fog majd síelni pár év múlva!

Tegnap itt voltak az OBHs csajok. 2005 óta - amikor felmondtam az OBHban - hagyomány, hogy az emberi jogok napja tiszteletére (december 10.) összegyűlünk nálam/nálunk az alkotmányos jogok volt és jelenlegi védelmezői, hogy alkotmányos témáktól elrugaszkodva együnk, csacsogjunk és jól érezzük magunkat. Ezt most is teljesítettük:) Idén a repertoár bővült a Bori programmal, akinek persze nagyon tetszett, hogy egyik kézből vándorolt a másikba.

Én sajnos a tegnap délutánt választottam arra, hogy megbetegedjek, eleinte csak hőemelkedésem volt, a vendégség végére aztán egyre feljebb ment, estére meg lázam is lett. Ami évek óta nem volt. Mára már javult a helyzet, láz nincs, csak ki vagyok purcanva. De majd ez is elmúlik. Bori viszont virgonc és egészséges!

December

Jeles hónap, most volt a Bori első névnapja. Íme, a névnapos:

A nagy ünnepségre az apai nagyszülőknél került sor. Sajnos az anyai nagypapa kénytelen volt passzolni a nagy eseményt, nem bírt meggógyulni. (Azóta viszont már jól van, holnap személyesen is megszemléli az ünnepeltet.) De három másik nagyszülő felköszöntötte, ettünk jókat, Bori pedig - egy minimális alvás után - élvezte a nagyszülők társaságát.

Több éves hagyomány, hogy Klárával decemberben mézeskalácsot sütünk. Az idei év több okból rendhagyóra sikerült. Egyrészt, van a Bori. Úgyhogy miatta helyszínt váltottunk és áttettük a sütés székhelyét hozzánk. Elvben, ennyi volt a tervezett változást, de Klára sajnos eltörte a bokáját és nem tudott jönni. Így aztán - először - meggyúrtam a tésztát és egyedül megsütöttem a mézeskalácsokat. Szépek lettek!

Bori pedig nagyon segítőkész volt, mert három órát aludt délelőtt, pont addig, amíg megsült minden. A délutáni alvása alatt pedig megcsináltam a cukormáz díszítést. És még mindig alszik. Itt a hidegfront.

Versenyszellem

Tegnap voltunk megint tornázni. Kiderült, hogy Johanna  - aki fiatalabb Borinál három héttel - a tegnapi napot választotta arra, hogy átforduljon. Így, amikor ezt elmeséltem Gyurinak, feltámadt benne a versenyszellem. Lefekvéskor meg is beszélte a Borival, hogy reggelre legyen szíves megfordulni ő is.

Bori a feladatot teljesítette is, igaz, nem egész úgy, ahogy ezt az apja gondolta. Reggel mire bementem hozzá - megint átaludta az éjszakát, ez már a negyedik volt! - megfordult szépen. Csak síkban. 180 fokot. Úgyhogy alig találtam az ágyában. Épp, az eredetileg a lábánál lévő bohóccal beszélgetett...

Restancia

Már jó régen nem írtam, foghatnám arra, hogy nem készültek el a képek:), de nem csak ez az oka. Pedig jó sok minden történt, pl.: megvolt Bori első névnapja! Ami csütörtök délután kezdődött, amikor Bogi és az unokatesók jöttek köszönteni. Aztán pénteken elmentünk a Sziklakápolnába, ahol a bányászok tartották Borbála napi miséjüket (aki nem tudná, Szent Borbála a bányászok védőszentje). Tökéletes időzítéssel érkeztünk, épp az apai nagyapa, aki ministrált is, olvasta fel a könyörgést. Bori a mise hátralévő részében nézelődött, mosolygott a nagymamára, bűvölte a népeket. Este mi köszöntöttük, kapott egy ruhát, hogy legyen miben parádáznia Karácsonykor. 

Szombaton a nagyszülőknél volt Borbála nap, Mikulással egybe kötve. Erről majd később írok, ha készen lesznek a képek.

Előtte még csütörtökön voltunk házi baba-mama tornán. Azaz átsétáltunk Johannához és Ileszhez és dvd-ről megcsináltunk a gyakorlatokat. A törpék nagyon élvezték.

(Johanna és Bori a torna után)

Bori annyira kipurcant a torna után, hogy hazafele a 10 perces úton elaludt. Ez azért nagy csoda, mert kenguruban vittem kifele fordítva, hogy tudjon nézelődni. Hát, lógott lefele. Itthon se nyitotta ki a szemét, amíg levetkőztettem és ágyba tettem.

A héten két kimenőm volt. Szerdán, először a négy éves önkénteskedésem alatt, eljutottam a Szépműs önkéntes tárlatvezetők ebédjére (Docent lunch). Idén a Vianban volt. Nagyon jól éreztem magam, jó sokat beszélgettem (betudható angol gyakorlásnak) és kb. mindenki azt mondta, hogy "ja, te vagy a Szántó Eszter, mindig csak az emailekből látlak". Hát, így jár, aki munka mellett önkénteskedik és nem tud részt venni a docent activity-kben (vagy activitiesben?). Vasárnap délután pedig Ilesszel elmentünk az Alleeban megnyilt edzőterembe pilatesre. Megállapítottuk, hogy a hasizmaink kicsit eltűntek az elmúlt hónapokban és fáj mindkét térdünk. Ez utóbbi a szoptatás "jótékony" hatása, leszívtak minket.

Vasárnap megcsináltuk a karácsonyi nagytakarítást, most minden ablak, ajtó, szekrény, lámpabúra, csempe ragyog, felkerült a frissen bekeretezett Brueghel (ami valaha a Bercsényi utcában lógott) a falra. Bori roppant együttműködő módon sokat aludt napközben. A mút hét második felére eljutottunk oda, hogy négy-öt órát aludt napközben, mert annyi dolga volt. Csak persze fáradt is lett és az ébrenlétek nyűgösen teltek. Tegnapra azt hiszem elfogyott az energia és szüksége lett a több alvásra. Ez úgy tűnik ma is tart:)

Kini karácsonyi hangulatú posztja hatására én is feltettem ma Anne Sofie von Otter karácsonyi cd-jét. Nálam vidám pityergés lett belőle. Karácsonykor mindig meghatódom, de azt hiszem a Borival ez hatványozottabb lett. Ha valaki négy éve azt mondja nekem, hogy ilyen boldog Gyuris-Boris lesz az életem...

(Ahogy Andriska mondta a Bori születése után, mi három hónap alatt abszolváltuk azt - esküvő, gyerek -, amit mások évek alatt szoktak.)

Hétvége

Ami már megint sűrűre sikerült. Én a nagyobbik részét a konyhában töltöttem, amit vasárnap délutánig lelkesen bírtam, akkor azért fellázadtam.

Péntek este volt az első igazi esti kimenőm, elmentem a Baki meglepi szülinapi partyjára. Eszter kb. minden évben szervez egyet neki, a Baki pedig évről évre elfelejti. Így aztán mindig meg is lepődik:) Jó volt, igaz kicsit fáradkák voltak az emberek, legalábbis addig, amíg én ott voltam. A péntek este már nem az, mint ami egyetemista korunkban volt...

Szombatra aztán mi hívtunk embereket, open house party volt. Úgyhogy én sütöttem sonkás kalácsot, túrótortát és sütőtököt (ez utóbbit közepes sikerrel, de nem baj, én szeretem:), volt egy kis (nagy) ivászat, meg sok röhögés.

Itt volt Fruzsi (és Miki),

Ilesz (meg a család; Johanna, Csóri), Enikő (és Gábor). Rike még mindenki előtt délután beugrott, Gabi pedig séta közben csípte el a Schmidteket.

A Borizás mellett természetesen Johannázni is lehetett:

Johanna itt induláshoz készen fekszik a mózeskosárban és hallgatja, amint szavaljuk/énekeljük neki a Bóbitát:

Vasárnap újra bevetettem magam a konyhába, mert elvben a szüleim jöttek ebédre. Gyakorlatilag az anya, mert az apa beteg lett (megint).

Délutánra aztán megelégeltem a házitündérkedést, és zsémbes feleségbe fordulva morgolódtam.

Tegnap ezért mi a Borival pihentünk, a Bori aludt, én pedig tornáztam (először tudtam végig csinálni a jóga dvd standing poses-t!) megnéztem három Elnök embereit (juhéé) és olvasam a Dan Brown könyvet. Viccesen mind a kettő Washingtonban játszódik.

Szabadidő

Mármint az enyém.
Ebből a szempontból is teljesen megváltozott az életem.

Olvasni akkor tudok, ha eszem. Most kaptam meg Dan Brown legújabb könyvét. Nagyon jó, mint minden könyve, izgalmas olvasmány, nekem letehetetlen. Mostanság azért kénytelen vagyok letenni:)

Leventétől kölcsön kaptam az Elnök emberei (West Wing) harmadik évadát, ha a Bori kegyes és nagyobbat alszik, akkor tudom nézni. (Nem vagyok egy nagy tévéző, konkrétan nem nézek tévét, de ez a sorozat a legjobb!) Sokszor összekötöm a vasalással, two in one projekt. És teljes lelki nyugalommal vagyok képes kikapcsolni az legizgalmasabb rész közepén, ha szólítanak...

És vannak kimenőim. Nagy szerencse, hogy vannak nappal mozgósítható nagymamák. (A nagypapák a gyerekőrzéstől azt hiszem kicsit félnek, játszani viszont bármikor szívesen játszanak.) Így jutok el fodrászhoz, kozmetikushoz, ezekből nem szeretnék engedni. Péntek este Gyuritól kaptam kimenőt és el tudtam menni Baki szülinapjára. Megnyugodva tapasztaltam, hogy kb. minden családnak a fele jött el, a másik fele otthon maradt a kicsivel/kicsikkel.

Januártól pedig vállaltam újabb tárlatvezetéseket a Szépműben, nagyon várom, ezt nagyon-nagyon szeretem csinálni.

És most lejárt a blogolási szabadidőm, megyek...

Négy hónap

Bizony, megint eltelt egy hónap, úgyhogy összefoglaló következik.

Kedden kapott oltásokat, úgyhogy megint tudok pontos adatokkal szolgálni: 6150 g és 60,5 cm a Bori.

Mostanra megtanulta betenni a kezét a szájába, leginkább mind a két kezét szereti eszegetni (ld. az a tiéd, amit megeszel). Néha ez annyira jól sikerül, hogy az ujját majdnem ledugja  torkán, ilyenkor köhécselni szokott. Néha már megy a hagyományos kisgyerekes hüvelyujj szopás is, illetve gyakorol más ujjaival is. Lehet, hogy a végén kifejleszt egy olyan bonyolult technikát az ujjai szopására, mint réges régen a Gábor unokatesónk?

Ezenkívül már hason ki tudja nyomni magát, és tud nézelődni. Közben néha nagyokat nyög.

Változatlanul nagyon szereti a társaságot, élvezi, ha megyünk valahová, jön valaki, szóval történik valami.

Kinitől kikönyörögtem, hogy Bori megkaphassa a Kini-Andris féle karácsonyi ajándékát hamarabb, így most már van új játéka is, nagyon élvezi.

Petráék Bori négy hónapos korát választották a "nagy költözéshez", sok év amerikai élet után visszaköltöztek Európába, Baselbe. Csak közben megszaporodtak három gyerekkel:) Isten hozott titeket az öreg kontinensen!

Már megint

annyi minden történt, hogy csak mostanra jutott időm írni is róluk.

Megvoltak a lassacskán már szokásosnak mondható nagyszülős programok, csütörtökön apai, szombati anyai nagyszülőzés volt.

Péntek délután együtt sétáltunk Klárával és Jancsival, akik aztán fel is jöttek vacsorázni, meg Borizni. Megállapítottam, hogy a hatszoros nagyszülők ugyanúgy odavannak egy hetedik kisgyerektől. Így:

Vacsorára megsütöttem Nigella egyik receptjét, ami pont olyan lett, mint a könyvben. Kini, ez neked készült:

Aztán Gyuri anyukája őrizte a Borit, mi meg négyesben elvonultunk moziba. Amióta megnyílt a - kicsit szénmonoxidos, kicsit bombariadós, de a miénk - Allee, azóta nagyon könnyű közelre moziba menni. Úgyhogy bevállaltunk egy 3/4 8-as filmet, Másnaposok, nagyon vicces amerikai film, a jobb fajtából. Én legalábbis végig röhögtem. És haladok, már nem fogtam a film alatt a kezemben a telefont, hogy mi lehet itthon.

Vasárnap ebére voltunk hivatalosak Barbaráékhoz. Egyrészt annyit ettünk, hogy csak na, nagyon finomakat, másrészt a két kiscsaj apát cserélt egy időre.

Róza Gyurival legózott és sakkozott,

Bori pedig Leventével játszott. (Ez a kép pihenés közben készült.)

Mivel Bori hazafele volt olyan kedves és elaludt a kocsiban, délután még kiugrottunk Bogihoz és az unokatesókhoz Budafokra.
Este meg felavattuk az új haptapit:

Tegnap délelőtt pedig elvonultunk Ilesszel és Johannával baba-mama tornára. Hát, ez hihetetlen volt, következőre viszek fényképezőt, mert bármit írnék róla az nem adná vissza, hogy milyen édesek voltak a törpék.

Társadalmi életünk

Sűrű. Csak címszavakban az elmúlt három napunkról:

• Hétfő délelőtt elmentünk az IRMbe (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) meglátogatni az ottani kollégákat. Elsősorban a Lacihoz mentünk, akinek vasárnap volt a szülinapja, de Lacival dolgozik egy nagy csapat csaj is, akik kézről kézre adták a Borit. Élvezte:)
• A Kossuth térig gyalogoltunk, így a Nádor utcában összefutottunk Julival, akivel együtt kosaraztam, majd az OBH-nál lehívtam Beát, hogy meg tudja nézni a babakocsi tartalmát.
• Kedden bementünk az MSCbe, hogy Gyuri kollégái is abajgathassák a gyereket. 
• Odafele a villamoson találkoztunk Balázzsal (AnnaLéna apukája), hazafele pedig Mocsival (síelőstárs).
• Az esti sétánál Ilesszel és Johannával találkoztunk a parkban, majd sétáltunk együtt.
• Ma Erika (együtt dolgozunk) és Rozi (Erika 1 éves kislánya) voltak itt délután.

Unalmas az élet...

Gyereknevelés

Hát, elkezdődött.

Az apropó az éjszakai ébredések (és evések) számának hirtelen megugrása volt. Egyről kettőre nőtt az arány, majd, amikor Bori két napja be akarta vezetni a harmadikat, akkor döntöttünk. Nem kapott reggel fél hatkor enni (előtte háromkor evett, szóval annyira azért nem lehetett éhes). Ettől persze ordított fél órát, majd aludt tovább.

Tegnap több emberrel konzultáltam, hogy mi is lehet ez az új helyzet (kevesebb tej, jön a foga, teszteli a szüleit stb.) Ma éjjel próbaüzemet tartottunk; amikor fél 12 után nekikezdett beszélni, átmentem, megsimogattam a hátát és kijöttem. Persze lett megint egy ordibálós kör, de 20 perc után aludt(unk) és majdnem négyig nyugi volt. Szóval tesztel minket a törpe:)

Mi meg felvettünk a kesztyűt...

Evészet

A hétvége evéssel, főzéssel és főzős-evős film nézésével telt.

Pénteken este a születésnapom tiszteletére családilag elvonultunk a kedvenc pizzériánkba.

Bori jó fej volt, nyugiban tudtunk enni (igaz, inkább felváltva, mint egyszerre), és szolidan (értsd, az öltöztetés miatti ordítást anya versmondása miatt elfelejtve) tudtunk távozni.

Este feljött még Totya és Kriszta, jó sokáig beszélgettünk, és a pizza-profiterol vacsora után még ettünk egy kis pattogatott kukorica-raffaello kombinációt.

Szombaton aztán rákapcsoltam a főzésre, mert vasárnap jöttek a nagyszülők és a budapesti nagynéni elvben engem köszönteni, gyakorlatilag inkább Borizni. Úgyhogy szombaton nekiálltam megfőzni a vasárnapi menü egy részét (citromos-tárkonyos sütőtökleves, körtés csirkemáj és szilvás clafoutis), meg persze a szombati ebédet magunknak (olaszos paradicsomleves és vajas-citromos-zöldfűszeres naphal sóskával), aztán vasárnap délelőtt folytattam a főzőcskét az ebédhez (parmezásos krumplipüré és céklás-sárgarépás-almás saláta). A kettő közti szünetben, szombat este, megnéztük a az evős-főzős filmet. Nekünk nagyon tetszett!

Vasárnap aztán elfogyott a sok kaja, anya (mármint az enyém) még csinált egy szuperfinom Rigó Jancsit is! Én fel lettem köszöntve, Bori is élvezte az életet, volt sok ember, végre:) (Csak az apa, megint az enyém, nem tudott jönni, szegény beteg lett. De küldtünk neki mindenből kóstolót!)

És elkészült az első családi fotó is, a címe: Gázok a szüleim.

Megvolt a második

átaludt éjszaka! 12 órát aludt egyhuzamban a főhős.

Csak még az én szervezetemnek kell majd ezt megtanulnia, mert reggel 6-ra rám kitették a "megtelt" táblát:)

Sportos nap

Ma végre rászántam magam, hogy a Kinitől tavaly Karácsonyra kapott jóga dvd-t beüzemeljem. Kininek sikerült tavaly a terhességem felfedezése előtti napon megvennie egy jó erős jóga oktató dvd-jét. Hát ez mostanáig csak üldögélt a polcon. Én pedig ma szembesültem vele, hogy az erőnlétem volt már jobban is...

Aztán az edzés folytatódott délután, mert meglátogattuk Katáékat, akikhez meg kellett mászni a Hegyalja utat. Bori alvása reményében oda is és vissza is sétáltunk. Katáéknál megnéztük a nagy Danit (másfél éves múlt) és az ikreket, Julit és Bendegúzt, akik Borinál két héttel idősebbek. Bori figyelmét próbáltam felhívni arra, hogy az ikrek milyen rendesen alszanak napközben is.

Megállapítottam, hogy három ilyen kicsi gyerekkel jó sűrű az élet, de közben meg annyira helyesek. Hamarosan újra meglátogatjuk őket, mert a nagy sokminden közepette épp csak beszélgetni nem annyira volt időnk:)

Büszkélkedés

Ez a bejegyzés egyáltalán nem egy kicsike nőnemű egyedről fog szólni. Gyurinál ugyanis a fotózás túllépett az egyszerű hobbi keretein, így most két sikeréről is írhatok.

Egyrészt saját kiállítása nyílt a fotóklubjában. Ez november 30-ig nézhető meg a Pataki Művelődési Házban.

Másrészt, részt vett a National Geographic magazin fotópályázatán, ahol kiállítják egy képét. Ez ma nyílik meg a Westendben. Úgyhogy ha arra jártok karácsonyi angyalka feladataitok teljesítése közben, akkor keressétek meg. Én nagyon büszke vagyok rá!

 Itt van egy kép a művészről (és csak becsempésztem a nőnemű egyedet is:)

Szülők szabadságon

Csütörtökön este leléptünk. Nem ez volt az első eset, hogy elmentünk este, de abból a szempontból első volt, hogy most csak kettesben mentünk. Iszonyú távolságot tettünk meg, a Fővárosi Művelődési Házban (kb. innen 5 percre) volt Zuboly koncert. Nagyon vicces volt!
Ilyen:




A nagy lazulásnak megvolt a böjtje, mert a Bori folytatta az egyre korábbi éjszakai kelések menetét. Így aztán tegnap reggel én félálomban összetörtem egy tányért.
A péntek aztán délutánra pozitívba fordult. Tegnap kellett ugyanis visszamennem Zsolthoz, aki a hat hetes kontrollon talált bennem egy cisztát. Ez szerencsére az elmúlt két hónapban felszívódott, úgyhogy juhééé!
És az örömteli események hatására Bori ma reggel 7-ig aludt, igaz az éjszakai kelés megint eggyel korábbanra került, de kezdem elfogadni.

Bori horkol

Gyuri kommentje:
Bori horkol. Elég halk lett a felvétel, úgyhogy füleljetek. Bori ezzel egyértelműen elárulta, hogy a sötét erők nagy Ura ő maga.

Túrák és nem értem

Mivel Bori szeret emberekkel találkozni, én sem fogom magam vissza. Hétfőn elkirándultunk Zuglóba a munkahelyemre. Amikor leszálltunk a buszról Bori annyira aludt, hogy még egy órát sétálgattunk a kertvárosban, én közben megnéztem, hogy amióta utoljára jártam arrafele melyik ház építése fejeződött be, illetve hol kezdtek újakat. Aztán persze bementünk az IH-ba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták a kisasszonyt. Mindenki súlyzózott vele, Bori osztogatta a mosolyokat, én pedig begyűjtöttem az elmúlt négy hónap pletykáit.

Tegnap pihenő napot tartottunk, ma pedig átsétáltunk a nagynénémék irodájába. Útközben megnéztem, hogy a belváros mennyire fel van túrva, nosztalgiáztam egyet az egyetemnél és körbe sétáltuk a Nemzeti Múzeumot. Aztán mikor felmentünk itt is nagy örömmel fogadták, megvoltak a súlyzózások, Jozsóval pedig még beszélgetett is egyet a Bori.

Viszont, itt a nagy rejtély, a nemértem helyzet. Bori napirendjében egy biztos pont van, a hét órai fürdés és utána a vacsora. Az elmúlt hetekben az volt a rendje, hogy fél 8 körül elaludt, 3-4 között felébredt, evett, aztán aludt tovább hét-fél nyolcig. Egy hete azonban az éjszakai kelések folyamatosan egyre korábbanra kerülnek, ezzel persze a reggeli ébredés is. Az mondjuk még elfogadom, hogy hatkor kelünk, egye fene. De ma már oda jutottunk, hogy negyed kettőkor kelt éjszaka, és ötkor óhajtotta a napot elkezdeni. Namármost, a öt óra nekem nem reggel, pech. Úgyhogy játszott az ágyában fél hatig és aztán szépen aludt még hétig. Éhes egyértelműen nem volt, mi pedig alhattunk még tovább. De nem értem mi van, miért ébred éjjel egyre korábban...

Sűrű hétvége

Már megint sikerült egy sűrű hétvégét összehoznunk, de már tudjuk, hogy Bori (is) ezt szereti. 

Szombaton megint vendégséget tartottunk, Éváék jöttek a két gyerekkel. Éva volt az én első főnököm, nála voltam ügyvédjelölt, a szakmai alapjaimat neki köszönhetem. És sose szeretette, ha főnöknek tartottam:) Mára már barátság köt össze minket, bár szakmai kérdésekben még mindig szoktam hozzá fordulni. Zsolt a nőgyógyászom, neki köszönhetjük, hogy Bori meg én is egészségesek vagyunk. A döntő pillanatban ő szólt, hogy mérjem már a vérnyomásomat, mert toxémiás lehetek. És milyen igaza volt. Borit kb. 30 óra múlva ki is kellett kapni. A gyerekek; Hanna  5 és fél éves múlt, Olivér meg 8 hónapos. A hétvége mondása Hannához kötődik, akivel álldogáltunk a Bori járókája felett és nézegettük, hogy mit csinál. Hanna megállapította, hogy édes,  én meg mondtam neki, hogy 3 hónapos. Mire Hanna: "Az enyém 8 hónapos". Olivérre úgy is tekint, mint gyömöszölnivaló kisgyerekére (Olivér ezt nagyon élvezi, így ránézésre), bár a Borit is lelkesen abajgatta. A gyerekcsapat mellett azért tudtunk egy jót beszélgetni.

Vasárnap elvándoroltunk a Bosnyák téri templomba, nekünk itt van a kedvenc (okos, emberséges) papunk. Ide is írom a nevét, akit érdekel egy nagyon jó katolikus pap: Bárány Béla.

Aztán a Bori egyetlen dédnagymamájának volt a 85. születésnapi családi felköszöntése, 

ahol mindenki lelkesen játszott a Borival. Itt van két kép az unokatesókkal:

Bálinttal

Petrussal

Aztán ebéd után mi megnéztük a utolsó F1 futamot, közben Bori sétált egyet a nagymamájával és Petrával. Miután hazajöttünk, levezetésképpen, átmentünk a szembe szomszéd nénihez szomszédolni, nehogy már a Bori unatkozzon:)

Bori és süni beszélgetése

Lábzsák & co.

A babakocsi egy szuper, többfunkciós cucc, Rékáéktól kaptuk kölcsön. Amikor júniusban elhoztuk elmagyaráztak mindent (hogy kell kinyitni, összecsukni, autósülést beletenni, az autósülést az autóba beletenni, a mózeskosarat a babakocsiba beletenni stb.). Akkor persze nem figyeltem eléggé jól minden részletre, plusz ki hitte volna, hogy valaha ezt tényleg használni fogjuk? Alapvetően elképzelhetetlen volt, hogy egyszercsak a Bori nem a hasamban lesz.

Viszont eljött az ősz, és ezzel a szél és az eső. Én pedig arra jutottam, hogy meg kell találni és fel kell szerelni a babakocsira azt az izébigyót, ami melegen tartja gyereket és úgy rá kell húzni a kocsira. Megtaláltam. A rárakás viszont nem ment. Úgyhogy nagy barátomhoz, az internethez fordultam, beírtam a babakocsi nevét és vártam. Először is megtanultam, hogy nem izébigyónak, hanem lábzsáknak hívják. Elolvastam egy csomó kismama fórumot, de a felrakásról nem volt szó sehol. (Olyat viszont találtam, ahol valaki azt fejtegette, hogy ő akkora anyatigris, hogy a hat éves gyerekével még mindig egy ágyban alszanak. Brrrr.)

Utána viszont beugrott az isteni szikra, és rákerestem a youtube-on. Hiszen ott minden megvan, még a Kiniék esküvői diashow-ja is. (Megnéztem megint:) Meg is találtam, úgyhogy most már tudom, hogy a babakocsi egy Graco quattro tour deluxe csoda. Egy angol csávó hosszasan elmondja a videóban, hogy mit, hogyan és hova kell tenni. (Aki úgy érzi, hogy nem teljes az élete, ha ezt nem látta, itt teheti meg.) Ennek hála, megtanultam néhány rejtett funkcióját a babakocsinak. Viszont a lábzsák felrakásával nem szöszmötölt, valószínűleg olyan egyszerű, hogy mindenki tudja, nincs ezen mit magyarázni. Úgyhogy maradtam a mózeskosaras téliesítésnél, a lábzsák felrakása változatlanul titok számomra. 

3 hónap

Tegnap volt a Bori három hónapos. Azaz negyed éves. Már lassacskán években lehet számítani a korát:) Zsuzsától azt tanultam, hogy érdemes havonta összegzést csinálni arról, merre tart a gyerek.

Mivel ma kapott a Bori oltást, a védőnőnél pedig megmérték, így nagyon pontos adatokkal tudok szolgálni. Tehát, számokban így áll: 5400 g és 59 cm, a fejkörfogata 39,5 cm, a mellkörfogata 40 cm.

Kicsit kopaszodik a feje tetején, de már nő az új haja. Sokat mosolyog, beszélget a játékaival, változatlanul a süni a kedvence. Nagyon szeret fürdeni, már kétszer elaludt a fürdővízben a nagy lazulásban. Rendesen eszik, rendesen alszik és magától elalszik. Rugalmasan áll hozzá a jövés-menéshez, akár mi megyünk, akár hozzánk jönnek.

Ha rossz a kedve, akkor csukott szemmel ordít, így nem veszi észre, hogy sanyarú körülményei megváltoztak és pl. a süni barátja mellett van már.

A babakocsiban egyre jobban elvan, nézelődik, és már cumi nélkül is elalszik. Sikerült beszoktani a hordozókendőbe, és már egyszer sikerült hiszti nélkül betennem és elindulni. Apró örömök.

Mi pedig gyakoroljuk a szülőséget, pl. megtanultuk, hogy tényleg különféle sírásai vannak. Nagyon élvezünk vele minden együttlétet, egyre jobban lehet vele játszani, kommunikálni. És lelkesen várjuk az újabb fejlődési lépéseit!

Nátha, vendégség, bénázás, 5340

Bori náthája tegnapra kicsit komolyabbá vált. A szörcsögés ugyanis addig fajult, hogy tegnapelőtt éjszaka nem nagyon tudott aludni. Úgyhogy beüzemeltük az orrszívó-porszívó nem porszívóról működő verzióját, Bori nagy örömére. Én meg azon akadtam ki, hogy ez a gyerek, aki már annyira rendesen aludt éjjelente, most állandóan felkel. Úgyhogy hajnali fél háromkor a google-hoz fordultam segítségért az alábbi szavakkal: nátha+csecsemő+szopás. Mire ezt a választ kaptam mindenhol: A náthás csecsemők gyakrabban szopnak. Úgyhogy bevonultam a Borihoz, aki ekkor már ordított. Így jár az a szülő, aki nem olvas szakirodalmat...Tegnapra már jobban lett, az éjjel pedig visszaállt a rendes kerékvágásba. Az orrszivó azért még üzemel.

Tegnap két vendégeskedést is tartottunk, délután-kora este Zsolt és Kati jöttek Botonddal (3 éves) és Ágicával (1 múlt). A gyerekek nagyon lelkesek voltak, hogy van náluk kisebb is, Boti  percenként leültetett, hogy megsimogathassa a Borit. A Bori pedig annyira odavolt, hogy végre történik valami és nem a szokott unalmas este van, hogy az orrszívózást is szótlanul tűrte. Pedig Boti és Ágica direkt bevonultak megnézni, hogy hogyan ordít.

(Kati a három gyerekkel)

(B betűsök)

Este pedig feljöttek Totyáék, mi pedig megvacsoráztunk velük is, és jót beszélgettünk (velük is).

Ma családi bénázási napot tartottunk. A náthás gyerek miatt a szüleim átjöttek délben, megspékelve azzal, hogy hozták magukkal az ebédet. Ennek része volt egy velős csont, ami tálalás előtt a földön landolt. Természetesen az én hibámból, rossz merőkanalat adtam az apának. Nagyon szép és nagy velőscsont volt, szépen beterítette a könyha kövét, a konyhaszekrényeket és a falat is.

Az óraátállítási akciónk pozitívba fordult, ma 7-kor indult a Bori fürödni. A nagy sikerre való tekintettel lelkesen beszélgettünk, ma volt az aktuális mérlegelés is (Bori súlya a címben van elrejtve), úgyhogy amikor Gyuri nagy lendülettel felemelte a mérlegről, hogy "akkor indulás a kádba", észleltük, hogy egy dolgot elfelejtettünk. A kád ott állt tök üresen...

Október 23-a

Az ünnep tiszteletére Bori náthás lett. Így a kopaszodása mellett most már a szörcsögő lélegzetvétel is megvan ahhoz, hogy Gyuri jogosan hívja Darth Vadernek.

A nap nagyobbik részét ezért itthon töltöttük, majd délután elmentünk megnézni Bogiék új lakását. Ami nagyon szép, nekünk nagyon tetszett! Segítettünk pakolni, beüzemelni ezt-azt, Bori pedig hajlandó volt aludni egy órát Bálint szobájában, ami nagy dolog, mert  itthon 5 után erre már nem lehet rávenni. Ébredés után pedig kedvesen mosolygott az unokatesóira. Úgyhogy a megoldás az, hogy minden nap máshoz kell látogatóba mennünk:)

Az óraátállásra készülődés jegyében minden nap 10 perccel később fürdetjük, ma tartunk 7.20-nál. Háát, hiába kell tovább ébren maradnia, nehezebben alszik el. Szóval, nagy sikerekről eddig nem tudok beszámolni.

És végül, ma valami nagy dologra emlékezünk. Én nagyon szeretem (nem rokon) Szántó Piroska  - festő - írását '56-ról, ha van kedvetek olvassátok el az ő emlékeit, élményeit.

Jó élmény

Most már, hogy a Bori nagylány, járunk a piacra. Általában két-három zöldségesnél szoktam vásárolni, attól függően, hogy kinél mekkora a sor. A Bori türelme ugyanis nem végtelen.

A legtöbb áruja X zöldségesnek van, jó a minősége is, ezért persze általában sokan állnak nála. A pasi pedig nem nagyon kedves valaki, a "mit adhatok" kérdés után a " még valamit" kérdések jönnek, majd a végén egy összeg.

Ezért is lepett meg, amikor nyáron nagy hassal álltam a sorban és egyszer csak odaszólt, hogy menjek előre.  Tegnap a Borival álltunk be a sor végére, amikor megint csak odaintett, hogy irány a sor eleje. Szóval azt hiszem a durva külső arany szívet takar, sehol máshol nem gondolt még senki arra, hogy akár nagy hassal, akár egy kisgyerekkel nagy segítség, ha nem kell a sorban álldogálni.

A kisgyerek pedig megint változott egyet, reggelente nem sírással jelzi, hogy felébredt, hanem azt hallom/halljuk, hogy elkezd beszélgetni a játékaival az ágyban.

Tegnap este viszont arra jöttünk rá, hogy újabb kihívás előtt állunk, vasárnap óraátállítás lesz (Kini-Andris, el ne felejtsétek!!!). Hogy fogjuk a Borit arról meggyőzni, hogy még nem annyi az idő, mint amennyinek ő érzi? Már az is nehéz, hogy most este fél 7-től 7-ig ébren tartsuk. Azt találtuk ki, hogy nyújtjuk majd a fürdési idejét, azt úgyis élvezi.

Ennyire:

 

Bár egy órán át azért lehet, hogy nem fogja. Ha van még ötletetek, várjuk a tippeket!


Megjött a google wawe meghívom (hála a svájci rokonoknak:), úgyhogy megyek hullámozni!

Tyűűű

Arra készültem, hogy ez a bejegyzés majd arról fog szólni, hogy milyen jó volt elmenni moziba. Ami tényleg nagyon jó volt, csak közben "bizonyos események" ezt lekörözték.
Szóval, a Bori ma átaludta az éjszakát! Letettük fél nyolckor és reggel fél nyolckor ébredt. Bizony.
Teljesen meglepődtem, amikor megszólalt 3/4 7-kor a vekker. És persze rögtön átrohantam a Bori szobájába, mert hiába van légzésfigyelőnk, azért én egy aggódós vagyok. De szuszogott rendesen. Hát, Mrs. Lipton, idejét se tudom már, hogy mikor aludtam hét órát egybe.

Visszatérve a filmre, ezt láttuk. Nekünk bejött, szokat nevettünk, viccesz volt (nem elírász, magyar sötömiül írok:)! A Hunnia mozinak viszont innen üzenem, hogy októberben már be lehet fűteni, bár a filmhez abszolút illett a kabátban-ülünk-a-moziban hangulat.

Mert a Gyuri azt mondta...

Az úgy volt, hogy amikor a Bori már nagyon nagy volt a hasamban, akkor a Gyuri azt mondta, hogy írjak majd blogot, ha megszületett.
Ma 12 hete született meg, és a Gyuri újra rám szólt, hogy mi is van. Úgyhogy megcsináltam, vagyis most csinálom. Végülis akkor most a nagy füzet helyett ide fogom irogatni, hogy miket csinál, miket tud már, meg mi van velünk (mert talán mi is érdekesek vagyunk).
A blog főhőse tehát ma 12 hetes. Eddig két feljegyeznivaló információ van róla, szeptember 14-én mosolygott először (rám, amire persze elbőgtem magam:), most már így tud

és szeptember 24-én közelítette először az öklét a szájához. Ezt még most is gyakorolja, azért még nem egyértelmű számára, hogy be lehet tenni a szájába.
Tud megbántódni

van már legjobb barátja

volt már kiállításon, sétált egy csomó helyen, barátkozott, és már meglátogatta minden nagyszülőjét,

többször is. És nagyon-nagyon-nagyon sokan látogatták meg őt.

Mi pedig örülünk neki. Az első hét hét összecsiszolódása után, most már könnyű vele. Én még soha nem aludtam ennyit, mint mostanság. Komolyan. Este 7 és reggel 7 között egyszer kel fel éjszaka, amit nagyon baráti gesztusként értékelünk.
Úgyhogy van időnk filmet nézni. Megnéztük pl. a Krisztus utolsó megkísértését. Hát ez nem jött be, szerintem nem jó film. Hosszú, vontatott, a katolikus egyház paráját a filmtől meg nem értem. Nézzük Carl Sagan Kozmosz sorozatát, ami viszont nagyon jó.
És ma este moziba megyünk...