2011. szeptember 6., kedd

Költözünk

Mivel augusztus 28-án Juli érkezésével négytagúvá vált az egybori csapata, és nem illene, ha a legkisebbet kihagynánk a blog nevéből, ezért elköltöztünk ide. Itt már lehet olvasni az első posztot négyünkről.

2011. augusztus 26., péntek

25 hónap

Elgondolkoztam rajta, hogy kell-e a két éves kor fölött havi mérleget készíteni Bori fejlődéséről. Aztán persze megint történtek dolgok, úgyhogy íme:
A dackorszak kicsit visszavett a lendületből, igazán nagy hisztik nincsenek. Folyamatos ellenállás azért van. És megszületett a "nem dal", tetszőleges dallamra lehet sokszor elénekelni, hogy nem, nem, nem. Csak úgy, nem kell hozzá indok.
Viszont, van már pozitív megerősítés is. Ez eleinte a jó volt, de egypár hete bejött az igen is. Ezzel pedig eljött a csúsztatások kora pl.: "Bori, szereted a gyümölcsöt? - Igen." (Na, persze - mondom én.)
Folyamatosan olvasni, mesélni és énekelni kell neki.
Olvasás - Bartos Erika pillanatnyilag verhetetlen. Bogyó és Babóca összes, Anna, Peti és Gergő, bármelyik bármikor jöhet. Minden mesének tudja a címét, ismeri az összes szereplőt.


Mese - kapcsolódva az olvasáshoz, ezt mesélte nemrég Bori:
"Az a címe Jelmezbál.
Készülődünk a jelmezbál(ra) - mondta Pihe, mondta Bótazár (Baltazár), mondta Döme.
Bogyó hazamegy, Babóca hazamegy."

Kiniék hoztak neki egy matrjóska babát Szentpétervárról. A középső két baba lett Petra (unokatesó) és Bori. Állandóan velük kell mesélni, Gyuri pár napja azt mondta, hogy addig haza sem jön a munkahelyéről, amíg nem írt meg előre egy két órás forgatókönyvet Petra és Bori kalandjairól.

Éneklés - az abszolút kedvenc pillanatnyilag a "kece lányom", alvás előtt ezt mindig el kell énekelni. A második helyen a Cickom, cickom áll, ezután jöhet bármi.

Sok mindenkivel beszélgettünk arról, hogy mennyi értelme van a bölcsiben való angolozásnak. Aztán amikor egy tisztába rakáskor egyértelműen közölte, hogy "Come on little Bori", több kérdésünk nem volt. Ezt a mondatot az angol (na jó, indiai) dadustól hallotta, azóta is mindig mondogatja pelenkázáskor. Már ha épp nem tiltakozik ezerrel az egész ellen.
Szobatisztaság - alakul. Bármilyen produktumot tud a bilibe termelni, sokszor szól is előtte. Összességében, a végcél még nincs közel, de haladunk, haladunk.



2011. augusztus 23., kedd

Kórházi körök

Az elmúlt napokban egyszer miattam, egyszer Bori miatt futhattunk egy kórházi kört. Szerencsére mindkettő vaklárma volt.
Engem péntek délután kapott el a lendület, migrénem lett (évek óta nem volt), felment a vérnyomásom, úgyhogy a korábbi tapasztalatokból kiindulva autóba vágtuk magunkat. Szerencsére a szülészeten töltött fél óra alatt a vérnyomásom lement, toxémia jeleit nem mutattam, úgyhogy hazaküldtek. Viszont szigorú diétán vagyok, sót és fehérjét nem ehetek. Ez utóbbi eléggé korlátozza a lehetőségeket...
Bori pedig tegnap este vágta be a fejét a könyvespolc élébe. Először a gyerekorvoshoz mentünk, aki irányított is minket tovább a János Kórházba, hátha röntgen kell, a sebet összehúzni stb. Úgyhogy kocsi, utazás, gyerek sebészet. A kórházban, amúgy, kiröhögtek minket. Azt sejtettük, hogy nincs agyrázkódása, mert  összefüggően és folyamatosan beszélt, énekelt az autóban. A sebre kapott jódot és jöhettünk is haza.
A péntek délután miatt a középtávú tervet (barátok esküvője) nem tudtam teljesíteni, viszont rövid- és hosszútávon jó vagyok. Az orvosom ma estétől pedig már Budapesten van. 
Amúgy 11 nap van vissza.

2011. augusztus 19., péntek

Kopp

Két napja nagy koppanásra ébredtem éjszaka, Borinak kb. 4 hónap után sikerült lepottyannia az ágyáról.
Egy kicsit sírt, mi persze jól megijedtünk, de miután megnyugodtunk, arra jutottunk, hogy Bori igazából fel sem ébredt az egészre, annyira gyorsan visszaaludt.
Az elmúlt éjszaka a biztonság kedvéért kapott egy vastag takarót az ágy mellé. Szerencsére ma nyugi volt, reméljük a pottyanás egyszeri alkalom marad. 

2011. augusztus 15., hétfő

Rekord

A mai nappal a terhesség új szakaszába léptem, Bori  a terhességi napokat számítva tegnap született. Sőt, igazából dupla a rekord, mert múlt héten kiderült, hogy Juli már bőven 3 kg fölött van. Az orvos kétszer is megmérte, majd biztatóan közölte, hogy valószínűleg az előző héten alábecsülte a súlyát. (Amióta ezt tudom, sokkal nehezebbnek érzem magam:)
Úgyhogy most hosszú-, közép- és rövidtávú terveim vannak. Rövid: szerdán eljutni fodrászhoz, kozmetikushoz, közép: pénteken barátok esküvője, hosszú: hétfőig kitartani, akkor jön vissza az orvosom a szabadságról. Extra: jövő szombaton még egy baráti esküvő.


2011. augusztus 4., csütörtök

Finisbe fordultunk

Tegnap voltunk Julival a 36. hetes ultrahangon, kezd izgalmassá válni a dolog.
A hét eleji melegfront megviselt, a vérnyomásom kezdett magasabb lenni az elmúlt hónapokban szokásosnál, úgyhogy 1. ideges lettem, hogy már megint jön a toxémia, 2. ezért gyorsan össze is pakoltunk, ki tudja, mit mond az orvos.
Tegnap aztán így ballagtunk (ez lett a tempóm) el a vizsgálatokra. A szokásostól eltérően a vérnyomásmérés a végére maradt, úgyhogy volt időm a ctg, ultrahang alatt felkészíteni az orvosomat és az asszisztensnőjét, hogy komolyodik a helyzet. A vizsgálatokon kiderült, hogy minden rendben van, sőt Juli elég nagy gyereknek készül, 2800 g volt. (Aki már elfelejtette, Bori 2300 g-mal született.) Aztán jött a vérnyomásmérő, a 100/70-es eredmény után a szavahihetőségem kissé megkérdőjeleződött. Remélem a következő hetekben tartom még ezt a szintet.

Bori amúgy ma közölte: "Apa h(s)egít Borinak egyedül betenni Julit a kiságyba." Ő is készülődik az új szerepre...

2011. július 26., kedd

Bori két éves

Talán a nehezével kezdeném, akkor a dicséret marad a végére és az olvasó is a pozitívumokra emlékszik.
Szóval, kitört keményen a dackorszak és ezzel eljött az ordítások és hisztik kora. Az okok? Tegnap pl. az, hogy hazajöttünk a bölcsiből. De lehet az öltözés vagy hogy az apja nincs itthon a délutáni ébredéskor. A variációk sora végtelen, mindenre felkészülni lehetetlenség. Volt már, hogy együtt zokogtunk, ő a hisztin, én meg, hogy folyamatosan az apját hívja, tehát rossz anya vagyok, meg se bírom vigasztalni stb. Jó hír, hogy mega nagy hisztik nincsenek minden nap, rossz hír, hogy azért a kívánatosnál több van. De tudom, el kell viselni, most alakul a személyisége.
Ezt leszámítva viszont helyes, okos, ügyes, szóval csupa jó. Azt hiszem most már kimondhatjuk, hogy beszél, egyre többet. Van ami teljesen tisztán érthető, van amit csak én tudok dekódolni és van, amit én sem. De ez egyre ritkább. Ma az ebéd végén kapott palacsintát, rögtön közölte is: Ááá, de jó a Borinak!
Kialakult egy sajátos Simon says játéka is, ha valamira azt mondjuk, hogy nem szabad, akkor ezt az egyik játékára vetíti ki és így neveli saját magát. Pl. "Egérke mondta, hogy nem szabad kiköpni a kenyeret." És ezerrel megy a "mi az?", akkor is, ha tudja a választ.
A könyvek szeretete nem csökkent, most már nagyon sokat olvasunk neki pl. Boribont, Bogyó és Babócát, Vakondos könyveket. Ha szó szerint nem is kéri a mese felolvasását, azért a történetet el kell mondani. A képek alapján pedig már felsorolja a szereplők nevét. Egyre többször találjuk valahol a lakásban ölében egy mesekönyvvel, amint mesél magának; mondja a figurák nevét, egy kicsit a cselekményt, a hangutánzó szavakat egyértelműek. De tegnap Anna, Peti és Gergőt mesélt, mert ezt hallottam: "Költözünk - mondta apa".
Sokat énekelget, a leggyakrabban megrendelt ének a Ba, ba (Baa, baa black sheep), ezt a bölcsiben hallja. 
Nagyjából önállóan eszik és nagyjából már van türelme végigülni egy kettesben/hármasban elköltött reggelit, ebédet, vacsorát. 
És ha már az inputról szó volt, akkor egy kicsit az outputról is. A bili, wc használata szépen alakul. Ha épp nem a jelenlegi őszi időjárás van, akkor itthon sokat rohangál meztelen fenékkel és kb. 10 percenként közli, hogy "kell pisilni". Van, amikor csak leül a bilire, majd felpattan ("na, nem jött") vagy tényleg produkál is valamit.
A bölcsiben jól érzi magát, sokat emlegeti ("anya elmegy, Bori játszik, énekel"), nagyon szereti a nagyszülőket, akikből napapák és mamamák lettek. A napapáknál megy a név szerinti megkülönböztetés, a mamamáknál nem (a két nagymamának ugyanaz a keresztneve).
Összességében Gyurival arra jutottunk, hogy az elmúlt két év igazán látványos fejlődései Borinál a második évre estek: ekkor kezdett el járni, önállósodni, beszélni. Mindenképpen sokkal eseménydúsabbnak érzékeltünk ezt az évet, mint az elsőt.