Sűrű hétvége

Már megint sikerült egy sűrű hétvégét összehoznunk, de már tudjuk, hogy Bori (is) ezt szereti. 

Szombaton megint vendégséget tartottunk, Éváék jöttek a két gyerekkel. Éva volt az én első főnököm, nála voltam ügyvédjelölt, a szakmai alapjaimat neki köszönhetem. És sose szeretette, ha főnöknek tartottam:) Mára már barátság köt össze minket, bár szakmai kérdésekben még mindig szoktam hozzá fordulni. Zsolt a nőgyógyászom, neki köszönhetjük, hogy Bori meg én is egészségesek vagyunk. A döntő pillanatban ő szólt, hogy mérjem már a vérnyomásomat, mert toxémiás lehetek. És milyen igaza volt. Borit kb. 30 óra múlva ki is kellett kapni. A gyerekek; Hanna  5 és fél éves múlt, Olivér meg 8 hónapos. A hétvége mondása Hannához kötődik, akivel álldogáltunk a Bori járókája felett és nézegettük, hogy mit csinál. Hanna megállapította, hogy édes,  én meg mondtam neki, hogy 3 hónapos. Mire Hanna: "Az enyém 8 hónapos". Olivérre úgy is tekint, mint gyömöszölnivaló kisgyerekére (Olivér ezt nagyon élvezi, így ránézésre), bár a Borit is lelkesen abajgatta. A gyerekcsapat mellett azért tudtunk egy jót beszélgetni.

Vasárnap elvándoroltunk a Bosnyák téri templomba, nekünk itt van a kedvenc (okos, emberséges) papunk. Ide is írom a nevét, akit érdekel egy nagyon jó katolikus pap: Bárány Béla.

Aztán a Bori egyetlen dédnagymamájának volt a 85. születésnapi családi felköszöntése, 

ahol mindenki lelkesen játszott a Borival. Itt van két kép az unokatesókkal:

Bálinttal

Petrussal

Aztán ebéd után mi megnéztük a utolsó F1 futamot, közben Bori sétált egyet a nagymamájával és Petrával. Miután hazajöttünk, levezetésképpen, átmentünk a szembe szomszéd nénihez szomszédolni, nehogy már a Bori unatkozzon:)