Titokgyerek

Van ez a Bori, aki - eddigi tapasztalatink szerint - nem egy könnyen alkalmazkodó típus. Ha valami kialakult, akkor jó, ha úgy is marad. Utazóágyban pl. nem alszik, csak ha családilag megyünk valahova együtt aludni. De nagyszülőknél abszolút nem hajlandó.

A hétvégén megvettük neki a nagylány ágyat, gondolván, hogy van jó pár hónap megbarátkozni az új helyzettel, nézegetni az ágyat, belemászni, megbeszélni, hogy ez lesz a Borié stb. Begyűjtöttük az átszoktatós tapasztalatokat, majd tegnap Gyuri összerakta az ágyat, ma reggel pedig átrendeztük a szobát. A rácsos ágy, biztos pontként, a helyén maradt, az új ágy került oda, ahova majd a rácsost szánjuk.

Délelőtt  akkora volt az érdeklődés, hogy betettük a matracát is, odavittük az alvós babákat. Bori  pillanatokat alatt felmászott, jött-ment az ágyban, nagyon tetszett neki. Ezek után arra jutottunk, hogy felpörgetjük az eseményeket és megpróbáljuk már a ma délutáni alvást az új ágyban, a szoba másik pontján.

Úgyhogy ebéd után Borit betettem a nagylány ágyba, ahol szó nélkül lefeküdt és elaludt. Szóval, titokgyerek.

20 hónap

Bori hirtelen nagy lett. Egyre többször egyedül közlekedik felfelé a lépcsőn (ha meg akarom fogni a kezét, akkor határozott "együ" kijelentéssel eltolja), motorozik az utcán (ez azért még lassabban megy, mint amikor sétál)

ma kirándult a Pilisben, egyre kevésbé fél a kutyáktól (a rajongás korábban addig tartott, amíg egy méteres körzetben ténylegesen meg nem jelent egy eb), megszerette az autózást, kapott nagylány ágyat (még nincs összeszerelve)

(Ágyvásárláskor az IKEA-ban beköltözött egy szekrénybe)

és egyre kevesebb alvással beéri. Ez utóbbi ránk nézve elég sajnálatos, mert hatkor, bármi is van, felkel. Emlékszem, Karácsonykor a fél hetes ébredéseken voltam kiakadva, most meg mit nem adnék érte. Szóval éjszaka 10 óra, nappal 2-3 óra a penzum a többi aktívan telik. 

Evés ügyben nem vagyunk ennyire sikeresek, mostanság nem nagy evő őkelme. Legalábbis a nap elején szinte semmit nem eszik, aztán a délutáni alvás után rákapcsol. 

Egyre többet beszél, ma a kirándulásra hazafele azzal lepett meg minket, hogy az autóban egyszercsak ezt hallottuk hátul: kettő-három-négy-öt-hat. 

Ínyenc

Bori nem eszi a májkrémet. Néha veszek a piacon, mert mi szeretjük, de egy udvarias "nem"-mel kihagyja a lehetőséget. 

Szombaton viszont csináltam, olasz recept alapján, csirkemájból pástétomot. Na ki az, aki azóta napi két szelet kenyeret eszik meg pástétommal? 

Szóval, nem válogatós, hanem ínyenc, hogy a nagypapáját idézzem.