2010. június 26., szombat

11 hónap

A kétszámjegyű életkorból Bori mostanra belépett a kisgyerek korba. Legalábbis nekünk egyre kisgyerekesebb és néha csodálkozva nézzük a "kiskori" képeit, hogy milyen csöpp volt.
Mostanra sokat jön-megy négykézláb, egyre nagyobb sebességgel. Sokat álldogál és kapaszkodva átsétál A-ból B-be. El tud játszani egyedül, de azért nagyon élvezi, ha van társasága. Kicsit kitört rajta a szeparációs szorongás, előfordul, hogy sírva robog utánam, panaszos "mamamama" kíséretében. Pakolja a dolgait, azt hiszem már mindent ért, amit mondunk neki, pontosan tudja, hogy mit nem szabad (pl. a virágokat bántani), de azért próbálkozik, persze. Egyre többet "beszél", gagyog, meglepő módon a "gy" hang a kedvence, az "egy-egy" sokszor elhangzik.
Sok zenét hallgatunk/nézünk-hallgatunk dvd-n, nem tudom, hogy emiatt-e, de láthatóan szereti a zenét. Azt is ha énekelünk, azt is ha szól valami. Ma elkezdtük megnézni a Varázsfuvolát, Papagenót persze meredten figyelte.
Nagyon rendesen és sokfélét eszik, mindig megkóstolja, amit mi eszünk (és úgy ítéljük, hogy lehet tesztelnie). Mindenképpen nagy érdeme, hogy mindenből legalább egy falatot megkóstol, nem utasítja el eleve. A gyümölcsökben apja lánya; ezeket a tejpépjébe szoktam becsempészni, magában nem nagyon eszi a gyümölcsöket. 
Alvás terén is rendes gyerek, estétől reggelig nyugi van, napközben még kétszer alszik, ezeknek fix idejük van. Viszont macska típus, legjobban a saját ágyában szeret aludni. Most próbáljuk szoktatni az utazóágyába, mert a nyaralásokkor ebben kell majd aludnia. 
Nem egy bátor alkat. A hintát lassacskán kezdi megszeretni, de a levegőbe dobálni szigorúan tilos. Elsőre a szappanbuboréktól is félt. Óvatos duhajnak mondanám, megfontoltan barátkozik meg új helyzetekkel, dolgokkal. A gyerekekkel egyre barátságosabb, ma a templomban minden kisgyerek után ment, nézte őket, nagyon érdeklődő volt.
És végképp hihetetlen, hogy a következő havi összefoglaló egyben az első éves szülinapja lesz. Jó lenne, ha addigra elindulna és elkezdeni beszélni is. Telhetetlen szülők...

2010. június 22., kedd

Gyász

Tegnap este meghalt Bori egyetlen dédnagymamája.
Szerencsére az elmúlt hetekben sokat voltak együtt a kicsi dédunokával, minden héten találkoztak és játszottak. A dédinek volt három dédunokája, Bori unokatesói már elég nagyok, nekik biztos lesznek emlékeik is.
Borinak pedig mesélünk sokat, illetve vannak közös fényképek is. Mint ez, tavaly novemberből:


2010. június 19., szombat

Az élet négy keréken

Amióta megvan Kecsap, az életünk gyökeresen megváltozott. Na jó, ez azért nem igaz.
Viszont, hétvégére már lehet autós programokat szervezni. Ennek előnye egyrészt, hogy távoli helyeket tudunk felfedezni, másrészt, hogy Borit szoktatjuk az autózáshoz. Bevallom, a távoli helyek felfedezésében több sikerélményt értünk el, mint Bori és Kecsap harmonikus viszonyának kialakításában. De reménykedünk, hogy a nagy nyári autózásokra már összehangolódnak. 
A távoli helyekről. Múlt vasárnap lementünk a Velencei-tóhoz. Gárdonyba mentünk, mert ott laknak Szigiék, Gyuri kollégája és haverja. Úgyhogy meglátogattuk őket, fürödtünk egyet (mint kiderült, a helyi lakosokat megelőzve), volt, aki élvezte a tavat, volt, aki kevésbé (ld. majdnem 11 hónapos korosztály).
Ma pedig Rékáék tartottak a valaha volt összes síelős népnek kerti lazulása. Volt nagyon-nagyon sok kaja, mindenki kitett magáért, sok gyerek (2 hónapostól 7 évesig), lehetett tollasozni, hintázni, enni, inni vagy csak ejtőzni. Én az evés-ivást és tollasozást választottam, tavaly nyáron ez utóbbi kimaradt. Nagyon jól esett, még ha a kezdődő izomlázat érzem már az alkaromban. Hiába, a nyolc és fél kilós való súlyzózás máshol erősít. Bori barátkozik a hintával, Gábor feltette a kedvéért a kisebb gyerekeknek való hintát, egész rendben ment a dolog. És elkezdte szédíteni a népeket, úgy tűnik egy kis akklimatizáció után élvezi, ha sokan vannak körülötte.

2010. június 11., péntek

A kék Kecsap hazatért!

A múlt héten megalkudott autónk, Kecsap, tegnap Gyurival a fedélzetén hazatért! (A Kecsap nevet a rendszáma betűi alapján kapta. Kérdés, mi a három betű?:)
Én ma nekivágtam az ügyintézésnek az önkormányzatnál, addig jutottam, hogy még milyen papírokat kell begyűjtenünk. Természetesen ezek egy része Pécsről kell, hogy egyszerűbb legyen az élet. 
De itt van, és hétvégére már autós programot is terveztünk. Bori pedig felavatja majd az új, nagylány autósülést, ahonnan már nézhet előre. Reméljük, így jobban fogja szeretni a kocsikázást!

(Kecsap gazdái. A tulajdonosa én lettem:)

2010. június 8., kedd

Függőség

Súlyos ügy, és kezelhetetlen.
Van az én kedvenc sorozatom, az Elnök Emberei (The West Wing). Egy amerikai elnök és a stábja mindennapjai. Gyuri szerint azért szeretem, mert én még hiszek abban, hogy a politika lehet tiszta és vicces, ahol a nagyhatalmú emberek tudnak magukon nevetni. Biztos igaza van, és biztos ezért is szeretem annyira ezt a sorozatot. Az elmúlt évben megnéztem mind a hét évadot, a múlt héten a végére értem, beiktatták az új elnököt. Én meg itt maradtam WW nélkül. Úgyhogy néha megnézek egy-egy részt, csak úgy ismétlésként. Vagy a youtube-on egy kis részletet. Mondom, függőség.
És hogy mitől olyan jó? Hát pl. ettől:

2010. június 7., hétfő

Nagy kaland

Kinivel belecsaptunk a lecsóba.
(Köszönet Zsuzsának a bátorításért!)

2010. június 6., vasárnap

Jó hírek

Végre itt a nyár! Reméljük most már marad is néhány hónapig. 
A heti ősz tiszteletére Bori még nyomott egy nagy náthát, ennek megfelelő mozgalmas éjszakákkal; orrszívóval, köhögéssel és minden földi jóval. (Zsuzsa biztatásul megírta, hogy Tel Avivban majd megsülnek. Aha.)
Mostanra túl vagyunk a dolog nehezén, és örülünk a nyárnak. Kiniék is itt vannak a hétvégére, ma lesz családi ebédelés, ahová mi biciklivel érkezünk. Szereztünk kicsiknek való mini biciklisülést, úgyhogy ma nekivágunk a hegynek. 
És (taram-taram!), Gyuri tegnap megvette Pécsett az autónkat! Hogy a csajos részekkel kezdjem, a színe: csudaronda kék. Amúgy egy Dacia Logan, van benne minden jó, ami nekünk kell; nagyon nagy csomagtartó és légkondi (gratiszban pedig téligumi is). Szóval motorizált család lettünk.

Mivel nem lehet posztot írni kép nélkül, tessék, készülünk a foci vb-re: