2011. április 28., csütörtök

21 hónap (egy kicsit késve)

Tegnap voltunk gyerekorvosnál, úgyhogy kezdve a pontos paraméterekkel:  Bori 85 cm, 11 kg és 16 fog boldog tulajdonosa.
Ínyenc, mint ezt már megírtam. A csirkemáj pástétom mellé bejött a kaviár és a medvehagymás pesto. A tápszer korszak lezárult, elkezdődött a kakaó éra. És nagy kedvence a "tujika" - pöttyös túró rudi becézett formája - amiből maximum napi egyet kap, viszont a szót naponta sokszor-sokszor, elhaló hangon ismételgeti.

Változatlanul nagyon szeret könyveket nézegetni, lett kedvenc babája (egy maci), van kedvenc mesefilmje (nakond=kisvakond). Egyre többet beszél, ezek még inkább szavak, de már sok mindent kifejez vele. (Tegnap a gyerekorvos nagyon megdicsérte, hogy szép tisztán beszél. Én meg kihúztam magam.) Nagyon szereti a zenét, Húsvét tiszteletére Bach h-moll miséjét hallgattuk, mint kiderült, arra is lehet táncolni.
A babakocsit lassacskán díszként hurcoljuk magunkkal, egyre több helyre inkább gyalog jön. Csak persze sosem tudni, hogy mikor unja meg és kéredzkedik be a kocsiba...
Kiniék húsvéti látogatásával kitört a Kini-láz, amíg itt volt vele kell rajzolni, őt kellett megkeresni, hogy megvan-e és jön-e velünk. Amióta hazautaztak, azóta Bori sokat emlegeti. És folyamatosan tart a Petra-láz. Ha jön hozzánk Petra, akkor én. kb. bármit csinálhatok, ők ketten jól megvannak.
Változatlanul nagyon szereti a bicajozást, az ülésében ugrál, miközben megyünk valahová és szereti, ha menet közben a család fogja egymás kezét (ez csak széles utakon működik, ugye.)
Már megmutatja, hogy a tesója, megsimogatja a hasamat, ad rá puszit. Persze nagy kérdés, hogy mi lesz, amikor hirtelen beköltözik a szobájába...

2011. április 19., kedd

Családi képek

Két hete Kikasz csinált rólunk képeket, úgyhogy véletlenül mindhármunkról van fénykép. Itt vannak.

2011. április 16., szombat

Családilag terhes

Gyuri kívánós lett. És két napja hirtelen vett egy tábla csokit is, csak úgy. (Amióta ismerem ilyet sose csinált.)
Bori rákapott a  patikai - gyógynövényekből - terhesek számára kikevert teára.
Én meg növesztem a hasamat.

2011. április 14., csütörtök

Lány

Két ultrahang és egy kromoszómavizsgálat alapján. Ennél biztosabb már nem lehet.

2011. április 12., kedd

Kapcsolatom a kombinált teszttel

A kisebbik gyerekről mostanság nem sok szó esett és ez nem azért volt, mert a második terhesség már nem olyan izgalmas. Sőt.
Elöljáróban a lényeg: a kicsi jól van és egészséges!
De az eddig vezető elmúlt kb. hat hét tele volt aggódással. A címben jelzett kombinált tesztet a 12. terhességi hét környékén csinálják és a Down kór kockázatát vizsgálja. A kombinált teszttel Bori kapcsán se voltam valami jóban, épphogy átcsúsztunk a negatív kategóriába, az orvos tovább is vizsgáltatott, mert nem tartotta igazán meggyőzőnek az eredményt. Úgyhogy a tesztre igencsak rettegve mentem, hogy mi lesz most. Mivel elmúltam 35, az amniócentézis (magzatvízmintavétel) lehetősége erősen a levegőben lógott. Aztán amikor megkaptam a "súlyos kockázat" feliratú teszt eredményt, végképp kiborultam. 
Jött három hét várakozás, amíg el lehetett menni az aminócentézisre. Addig volt időm bőgni, aggódni és megpróbálni felkészülni, hogy mi van, ha nem egészséges; mi kell egy Downos gyereknek, miben más stb. Azért írtam egyes szám első személyben, mert mindezek rám voltak jellemzőek, Gyuri az első perctől azt mondta, hogy a gyerek egészséges, a teszt meg hülyeség, nálam sose ad jó eredményt.
Aztán eljött a várva várt vizsgálat ideje, előtte volt ultrahang. Itt nagyon bíztattak az orvosok, hogy az ultrahangos mérések szerint egészséges. Aztán azért hasba szúrtak. 
Utána megint három hét várakozás az eredményre. Két hét után az orvos azzal bíztatott, hogy ha eddig nem szóltak, hogy baj lenne, akkor valószínűleg nincs is. Ma pedig azzal hívott fel, hogy ő már tutira tudja, hogy minden rendben. Úgyhogy most jön a terhesség lazulós része.
Mindekozben a kisgyerek szépen növeget, egyre többször érzem, hogy mozog, már Gyuri is érezte, szóval minden ok.
Ja, az elmúlt majdnem hat hét csúcspontja az aminócentézis utáni két nap volt, amikor feküdnöm kellett. Úgyhogy felköltöztem az szüleimhez, apa körülugrált, terülj-terülj asztalkám volt, olvastam és aludtam egy csomót, mondhatnánk már ezért megérte.

2011. április 8., péntek

Zenei melléklet

Már egyszer régen rajongtam a Zubolyról, ma fedeztem fel, hogy megint nagyot alkottak.
Volt eredetileg ez a szám,


amiből lett ez a népdal,


ők meg ezt csinálták vele:)

2011. április 5., kedd

Evés

Ez egy nagyobb lélegzetvételű téma lehetne, de annyira nem érdekes, hogy hogyan (mostanság hogyan nem) eszik a gyerek. Elég annyi, hogy ha főzök paradicsomszószt és tésztát, akkor minden rendben, ha nem, akkor erősen kétesélyes az ebéd elfogyasztása. A kétesélyes túlzás, őszintén; ilyenkor inkább nem eszik.
Ma, magamnak, sóskát főztem, hogy ne egyem el Bori paradicsomos tésztáját. Bori azonnal feltelepedett a konyhapultra, kért egy fakanalat és buzgón kavarta a főzeléket. Amikor elkészült és megkóstoltam, akkor "együ" kijelentéssel elvette a kiskanalat és a lábosból elkezdte enni a sóskát. Egy idő múlva adtam neki tányért, majd pár perc múlva rám mutatott, hogy "ebíd", úgyhogy letelepedtünk és megebédeltünk.


2011. április 3., vasárnap

Szezonnyitó

Megvolt az év első bicajozása egy nagyon-nagyon náthás gyerekkel.