2010. október 26., kedd

Andris keresztelője, Bori 15 hónapos

Szombaton megvolt a múltkori posztban beharangozott keresztelő. Ezzel Bori Andris másodunokatesója lett a család legújabb és legkisebb kereszténye, az ezzel járó megpróbáltatásokat (krizma kenése, szenteltvíz öntése) hősiesen és mosolyogva viselte. A pap meg is dicsérte, hogy micsoda egy stramm férfiember. (A vele együtt keresztelt kislány nem kapott dicséretet, pedig szerintem megérdemelte volna, ugyanis a saját egész keresztelési szertartását végig aludta). A templomban dermesztő hideg volt, erre szerencsére fel voltunk készülve, Bori nagykabátban járkált fel-alá, mindig a legérdekesebb események közelében. 
Aztán kijöttünk a templomból és kicsit felmelegedtünk a Napon, majd elvonultunk a nagy családi traktára. Itt komoly mennyiségeket fogyasztottunk, beszélgettünk és megfázattuk Borit. A jó idő tiszteletére ugyanis nyitva volt a terasz ajtó, Bori magasságban a szobában is hűvös volt, a kisasszony pedig még ki is ballagott a teraszra, szóval a lehetőség adott volt. Azóta már T. szülei is elkapták, szóval minden OK (vagy, mindenki KO).

Ma pedig 15 hónapos lett, úgyhogy itt az összefoglaló:
A hónap híre a járás, amire már olyan régóta vártunk. Bori ezt későn kezdte, igaz, mire elkezdte, fejben már magas szintre fejlesztette a tudást és hirtelen, azonnal hosszú távokra állt át a kétlábas létre. Ezzel a korábbi hisztik is megszűntek, ahogy apu megjósolta, összeért a "mitakarokcsinálni" és a "mitistudokténylegesencsinálni".
Szóval most van egy nagyon helyes, kiegyensúlyozott, jövő-menő gyerekünk. Nagyon édes korban van, zabálnivalónak mondanám, ha ez nem lenne giccses. Nagyon szereti a könyveit nézegetni, zenét hallgatni (a head, shoulders, knees and toes dalt ha meghallja, megfogja a fejét:) eljátszik egyedül, de nagyon szereti, ha foglalkoznak vele. Szétpakol mindent és nagy kedvence az esti fürdés, ahol a fürdőkádba már alig fér be a kismillió játékától. De ha egy is hiányzik, azt szóvá teszi. Változatlanul apás, nagyon jól elvan minden nagyszülőjével, a nagy kedvence azonban Petra unokatesója. 

2010. október 21., csütörtök

Eseménydús hétvége

Valóban, elég sűrűre sikeredett.
Szombaton volt Kata - Gyuri unokatesója - és Tamás esküvője, amit Gyuri fotózott végig. Ennek megfelelően kellett a napot, azaz Borbála szórakoztatását, evését, alvását megszervezni. Anyu vállalta az unokázást, így ők voltak játszótéren, ebédeltek együtt itthon, Bori aludt egy nagyot, míg mi  fotóztunk és elmentünk a polgári esküvőre. Onnan én hazarobogtam a díszbe öltözött Boriért, együtt, kis késéssel, odaértünk az egyházi szertartásra, majd mentünk a családi vacsorára. Ahol a kisasszony végigette a menüt, játszott az unokatesóival, jött-ment és csak akkor fejezte ki nemtetszését, amikor nem adtam elég gyorsan Patrik másodunokatesója szülinapi csokitortájából.

Aztán haza, gyerek ágyba dugása és nagymamára bízása, mi pedig kiélveztük, hogy a buli helyszínére gyalog mehettünk, lévén itt volt 5 percre. Volt nagy táncolás, nagyon viccesen kinéző és finom torta, szóval minden, ami egy jó bulihoz kell.
Vasárnap délután újabb esemény volt, jött Róza és Tádé, meg persze a szüleik. Míg a felnőttek békésen vacsoráztak, Bori és Róza óriási nevetések közepette játszott, Tádé pedig a nappaliban leterített pokrócon, egy kis szabad program után, a a legnagyobb nyugalomban elaludt. Azért megjött Bo és Noresz is - Tádé erre se rögtön ébredt fel - és hoztak Borinak egy igazi Bori-méretű babakocsit. Amit a megajándékozott hangos "óóóó"-k mellett rögtön elkezdett tologatni.
A következő hétvége ezt nehezen tudja überelni, bár ki tudja. Andris másodunokatesó keresztelője lesz...

2010. október 11., hétfő

Családozás

Pénteken kora este raclette-ezés keretében megünnepeltük Petra, Bori unokatesója névnapját. Petra amúgy is Bori szíve csücske, mindig lelkesen játszanak együtt.
Aztán Kini és Andris hirtelen felindulásból (de előre megtervezetten) hazaugrottak a hétvégére lakásokat nézegetni. Ma délelőtt megtalálták a tutit, de szombat délelőtt óta járták érte a várost. Két lakás erejéig mi is becsatlakoztunk Borival, így a zürichi rokonság megnézhette a járás tudományát, Kini pedig mellékesen megtanította a kisgyereket hogyan lehet a lépcsőn felfelé menni, kézenfogva. Szombat este én elrobogtam Kata, Gyuri unokatesója, lánybúcsújába, ami tök jól sikerült, igaz én kicsit fáradtan nyomtam, Borbála mostanság nyűgöske éjszakánként.
Vasárnap aztán a szokásos családi ebéd, itt Andris vette át Kinitől a stafétát, és megtanította Borit tornyot építeni, így:
Aztán volt evés, ivás, ejtőzés, számítógépes kérdések tisztázása, szóval a szokásos.


2010. október 8., péntek

Séta

Tegnap délután mi, lányok kézenfogva levittük a szelektív szemetet, aztán hazasétáltunk. Minden járókelő és autós nagyon vidám volt körülöttünk...


(A kép nem saját.)

2010. október 4., hétfő