Az elmúlt rázós éjszakák után arra jutottunk, hogy Gyurinak be kell szereznünk füldugót, mert holnap hétfő. Valamennyit kell éjszaka pihennie, mert nincs délelőtti családi pótalvás.
Úgyhogy ma délután Borbálával kettesben levonultunk a patikába és kértem füldugót. A helyzet egyértelmű volt. A gyógyszerésznő kicsit lesápadt és megkérdezte: "Ugye azért felveszik éjszaka, ha sír?" Valószínűleg lelki szemei előtt már megjelent a kép, amint mi négy füldugó boldog társaságában békés alszunk, miközben Bori a szomszéd szobában ordít.
(Megnyugtattam, elmagyaráztam, adott homeopátiás bogyót, hátha...)
:D :D :D
VálaszTörlésAzért a Bori asszem nem néz ki sanyarú sorsú kisgyereknek.
Szia,
VálaszTörlésEn egy haromgyerekes anya vagyok, Gyuri volt evfolyamtarsa Norvegiabol.
En csak annyit tudok mondani...anelkul, hogy barmivel stresszelnelek, elmeselnem a sajat almatlan ejszakaimat..hogy bizony tenyleg mas az alvasigenyuk a gyerekeknek. Es tenyleg vannak olyanok, akik koran kelnek teljesen kipihenten... De ha nagyobb lesz, lehet cseleket alkalmazni, raszoktatni (kovetkezetesseggel) hogy hagyjon reggel beken legalabb felalomban fekudni, amig elvan valamivel felig-meddig csendesen. Akar a TV, felre az elvekkel ilyenkor!
Es a szervezeted is at tud allni valamelyest egy masfajta rendszerre a 16 ora ebrenlet, 8 ora alvas helyett...
Tudom, rohadt nehez, en is sokszor kiborultam (nekem a harombol ketto volt ilyen, a harmadik lett a legdurvabb) de talan az vigasztaljon, hogy azok a gyerekek akik kiskorunkban a verunket szivjak, csontig kiszipolyoznak, azokbol lesznek az aktiv, kreativ, nagy gyerekek, felnottek.
Csak meg bezarva erzik magukat ebbe a kisbaba testbe, de ok maris sokkal tobb mindent akarnanak csinalni. Vagyis amelyik gyerekkel sokgond volt babakoraban, annal nagyobb oromotok lesz benne, ha nagyobb lesz. Nem lesz bamba, mamlasz gyerek nagynak sem, az biztos:-)
Es az anya turelmetlenseget nagyon meregzik a gyerekek (nem akarom elkezdeni az eszt osztani itt). Muszaj az embernek lenyugtatnia magat valahogy megha legszivesebben szetrobbanna, akkor is.
Bocs a sok szoert. Amikor a blogodat olvasom, sok mindenben magamra ismerek, hogy az elso gyereknel mikeppen reagaltam.
Szia, köszi a bíztatást! Igyekszem ám a Borival türelmes lenni, neki nem hisztizek. Csak kiírom magamból:) Amúgy most - épp - jobb a helyzet, írok is róla posztot, nehogy azt higgye, aki olvas, hogy totál magamba fordultam.
VálaszTörlés