Hét hónap, a szülők lelépnek bulizni

Bori pénteken volt hét hónapos. Az elmúlt egy hónapban mindenféle nagy változások történtek, elsősorban bejött a nyűgös korszak. Ennek egyik oka a foga -  már kijött egy -, a másik, hogy láthatóan a szülei már kevesek neki. Kell más szórakoztatás. Ha jön valaki, vagy mi megyünk, akkor teljesen boldog, de az már nem megy, hogy itthon vagyunk egész nap és lazulunk. Program kell. A héten szinte minden napra jutott egy nagyszülő, péntek kora este Barbaráéknál voltunk (Barbarát három hét késéssel felköszönteni), tegnap Juditék (Gyuri egyetemi évfolyamtársa) jöttek Marcellel, aki Borinál négy nappal idősebb. Este beugrottak Rékáék a babakocsiért, ekkor is jutott egy kis akció.

Nagy segítség, hogy végre közeledik a tavasz, kevesebb ruhát kell ráhúzni, hogy elindulhassunk sétálni, tovább van világos. Így aztán visszajöttek az őszig bejáratott útvonalak, megint járunk a Gellért-hegyre, Villányi út környékére, és ha eljön a nagyobb meleg, akkor célba vesszük a Kopaszi gátat.

És akkor az új tudományokról: fixen tud négykézláb állni és így hintázni. Nagyon próbálja már lerakni oldalra a fenekét, de hol visszatáncol a saját merészségétől, hol orra bukik a nagy igyekezetben. Hátrafelé tolat, de láthatóan nagyon szeretne már előre menni. Bosszantja is, hogy a dolgok, ahelyett, hogy közelednének távolodnak. Viszont, ha valami már elérhető közelségben van, akkor ráugrik. Szó szerint ráveti magát. A játékok jó dolgok, de persze minden más sokkal érdekesebb. A haptapi széle változatlanul,

telefonok, poháralátétek, tányér széle, az ujjunk (ez utóbbi részünkről már nem megy, mert a fogával egyre erősebben harap). Egy többet dumál, most épp repedt fazék hangon, mert náthás. Sűrűsödik a haja, bizonyos vélemények szerint Húsvétra már csattot lehet használni, ezt még annyira nem látom...

Gyuri elkezdett bulikat fotózni, tegnap egy farsangi buli volt a soron, ahová én is utána mentem egy kis időre. Még táncoltunk is! Megállapítottuk, hogy ilyen az esküvőnkön volt utoljára. (Aztán rájöttem, hogy ez nem igaz, a Kini szülinapján volt ír táncolás. De az is már jó régen volt.)

P.S.: Feltettem néhány képet.

Az internet dicsérete és külföldön élő barátok

Mostanság a BBC oldala a kedvencem. Azért nagyon jó, mert az olvasóra bízzák, hogy mit szeretne a nyitó oldalon látni. Azaz én válogathatom össze, témák szerint, hogy mi jelenjen meg. Nekem az aktuális politikai hírek (mégiscsak hírportál) mellett, étel, zene, történelem, sport és szórakozás blokkok vannak. A food szekcióból készült pl. a múlt hétvégi ebéd, amikor azt olvasgatva jöttem rá, hogy ezer éve nem csináltam rizottot és quiche-t. Hát, pótoltam.

Szintén internet related hír, van új babakocsink! Az eddigi kölcsönbe volt, de mivel április közepén megszületik András, aki a jogos tulajdonosa lesz, így gondoskodnunk kellett egy sajátról. Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján márkahűek maradtunk (Graco). Gyuri a Vaterán talált egy szuper jó, mindennel felszerelve (mózeskosár, autósülés, lábzsák, esővédő). Tegnap az eladók ide is hozták, nagyon jó állapotban van, ma már fel is avattuk. Az meg hab volt a tortán, hogy eladó apuka skót volt, ennek megfelelő akcentussal:)

És a héten két vendégséget is tartottunk (eddig, holnap jön a harmadik). Egyrészt itt volt Petra és Előd (a három csajszit sajnos nem hozták), hazajöttek Bázelből egy hétre. Jó volt beszélgetni, Petrát kikérdezdem a hogyan-eszik-a-gyerek-szilárdat problémáról. És nagyon jó, hogy már Európában laknak, sűrűbben járnak majd errefelé, és nyáron remélhetőleg mi is eljutunk Svájcba.

Péntek kora este Kriszta és Totya jöttek fel, hogy elmeséljék milyen a pontorsoni élet. Ebből épphogy megtudtunk valamit, mert a Totyáék is android telefont vettek Franciaországban, így az első óra azzal telt, hogy Gyuri és Totya az androidjaikat elemezték, megosztották tapasztalaikat, még néhány widget-et letöltöttek és levezetésképpen lézerkardoztak egy kicsit. Addig én kikérdeztem Krisztát, hogy legalább valami infónk legyen róla, hogy hogy sikerült berendezkedniük. Ha minden igaz, akkor nyáron Svájcból feléjük indulunk tovább. Hegyek és tenger, hát kell ennél több? Csak már jönne!

Á la Belga

Ha beállítasz vekkert, akkor tuti, hogy a csörgés előtt felébred a gyerek,

Ha nem állítasz be vekkert, akkor tuti elalusztok, mert ő se kel fel!

És lőn

Hosszas rákészülés után kijött az első foga (jobb alsó egyes:)!

Kifelé az erdőből (reméljük)

Köszönjük a bíztatásokat, jó tanácsokat mindenkinek!

Elnézést, ha túl drámaira sikerült a kiborulós bejegyzés, csak őszinte akartam lenni, gondoltam, ne legyen annyira sunshine és happiness ez a blog:) Akinek már van gyereke úgyis magára ismer (a visszajelzések alapján ez sikerült is:), akinek még nincs, annak nem akartam elvenni a kedvét!

A három rémes éjszaka után többfele indultunk. Egyrészt beszéltem a védőnővel, aki megerősítette a fogzás gyanúját, és ajánlott mindenféle homeopátiás és recept nélkül kapható dolgot. Így most van kúp, ínyre gél. Ezen kívül Borcsától és Balázstól beszereztem egy altatásos brussúrát is, hátha valamit eddig elrontottunk. Eszerint nem (Bori a saját ágyában, egyedül alszik el). Az elmúlt két éjszakánk már sokkal jobb volt, mindannyian rendesen aludtunk. Úgyhogy reménykedem a mai éjszakában is...

És ahogy Zsuzsa, Borinál egy kicsivel nagyobb kislány anyukája megjegyezte, mivel eddig nagyon el voltunk kényeztetve az alvás terén, a mostani nehézségekkel közelítünk az átlag felé. 

Füldugó

Az elmúlt rázós éjszakák után arra jutottunk, hogy Gyurinak be kell szereznünk füldugót, mert holnap hétfő. Valamennyit kell éjszaka pihennie, mert nincs délelőtti családi pótalvás.

Úgyhogy ma délután Borbálával kettesben levonultunk a patikába és kértem füldugót. A helyzet egyértelmű volt. A gyógyszerésznő kicsit lesápadt és megkérdezte: "Ugye azért felveszik éjszaka, ha sír?" Valószínűleg lelki szemei előtt már megjelent a kép, amint mi négy füldugó boldog társaságában békés alszunk, miközben Bori a szomszéd szobában ordít.

(Megnyugtattam, elmagyaráztam, adott homeopátiás bogyót, hátha...)

Köszi Juci!

Megtudtam, hogy van még egy ember, aki olvas, sőt, át is érezte az előző poszt komolyságát. Én is olvaslak ám Juci titeket, drukkolunk Zsófi érkezéséhez!

Az éjszakáink változatlanul, khmmm, hektikusak, annak ellenére, hogy Bori napközben jól alszik. Na mindegy, vagy jobb lesz, vagy rosszabb a helyzet:)

Kiborulásomat aktív takarításba és főzésbe fordítottam, ma jönnek ebédre az unokatesóim, férjjel, feleséggel, Annával, Anna keresztapja és barátnője, szóval össze kellett magamat kapnom. Lesz házi garlic bread (a kenyeret nem én sütöttem, csak a fűszervajat kevertem ki), spenótos lasagne és lekváros piskótatekercs (ezt viszont én sütöttem és tekercseltem).

Hogy legyen mostanság pozitív Bori hír is: változatlanul mosolygós, jókedvű gyerek, nagyon jól lehet vele játszani, sokat nevet, egyre interaktívabb, és már belejött a négykézlábon állásba:

És hiába van egy csomó rágnivaló játéka, azért a legjobb a habtapi széle!

(Megjegyzem, hogy mindkét fényképet én csináltam, remélhetőleg látszik a fejlődés:)

Kiborulás

Michal Douglas, összeomlás, megvan? Nem állok tőle távol.

A Bori mostanság nem nagyon alszik. Eleinte jött, hogy nappal egyre kevesebbet aludt, ez ugye kb. oké, ahogy nőnek, kevesebbet alszanak. De úgy három hete az éjszakák is egyre rosszabbak. Kezdődött azzal, az éjjeli evés egyre korábbanra került, mostanság éjfélkor ébred. Ma megpróbáltam, hogy nem adok neki enni, megszívtuk, ordítás volt ezerrel. Aztán reggelente egyre korábban ébred, ma konkrétan ötkor. Hatig próbáltuk, hogy aludjon vissza, Gyuri ült mellette egy fél órát, semmi. (Mindjárt 8 óra, talán most elalszik, talán.)

Csak remélni tudjuk, hogy a foga jön. Különben nagy bajban vagyunk, épphogy fél éves és már el is rontottuk a nevelését.