Kininek

Másfél év

Bori ma másfél éves.

Azt hiszem a legnagyobb újdonság, hogy a hogy hívnak/mi a neved kérdésre egyértelmű a válasz: Boji. Az az igazság, annyira helyesen mondja, hogy az ember napjában többször is szívesen megkérdezi, csak, hogy hallhassa a választ.

Emellett fixen megy az apa, anya (anyi), mama a nagymamákra, nagypapákra inkább az apa és Petra unokatesónak a Pepja, néha Papi.

Egyre többet jön-megy, tegnap egy órát sétáltunk a kezdődő hóesésben és persze nem jutottunk el a piacig. Ma galád módon fél óra után bepateroltam a babakocsiba, jól meg is sértődött. De legalább bevásároltunk. És a kedvenc zöldségese is udvarolt neki, úgyhogy talán az összkép inkább pozitív.

Változatlanul nagyon szereti a könyveket, egyedül is hosszasan elnézgeti őket, nagyon szeret rajzolni, bár leginkább azt élvezi, ha neki rajzolnak és adogathatja a ceruzákat, zsírkrétákat.

Elkezdett katicázni, ami a kismotornál kicsit kisebb, négy keréken guruló katicát jelent. Rá tud ülni, hajtja, a leszálláshoz viszont segítséget kér.

Gyuri beüzemelte neki a diavetítőt. Ebben még nem a filmnézést élvezi, hanem, hogy a diavetítő gombját csavargatva mennek a képek. De majd eljön a nézelődés ideje is.

Így állunk most. Holnap nagy, négy napos újdonság indul, mert a szülők lelépnek és Bori itthon marad négy lelkes, szórakoztatásra felkészült nagyszülővel (írtam nekik három oldalas Bori manuált). Már készítem fel egy ideje, hogy elutazunk, ő pedig itthon marad. Hétfőn majd beszámolok róla, hogy sikerült a négy nagylány nap, meg persze a mi utunk.

Goethe

Nem a Johann Wolfgang, hanem az Institut. (Bár ez utóbbi valószínűleg az előbbiről kapta a nevét.)

Szóval, elkezdtem intézményes keretek között németül tanulni. Nagyszabású terveim között szerepel egy középfokú nyelvvizsga is a nyár elején, majd meglátjuk.

Hetente kétszer járok, kora délután, Bori alvásidejében lépek le és nagymamai szórakoztatás közepén érek haza. Van egy jó tanárom és egy jó csoportom. Az első sokk (miszerint mindenki gimnazista, illetve az egyik lány megkérdezte, hogy tegezhet-e) gyorsan oldódott. Egyrészt mert végül csak a csoport fele gimnazista, másrészt mert amilyen kicsit ez a város, rögtön lehet találni közös pontokat. Így pl. egy lánnyal arra jöttünk rá, hogy mindketten a Szépműben vagyunk önkéntesek, egy fiúval pedig rögtön találtunk közös ismerőst.

Az itthoni szabadidőm erősen megcsappant, leckét is kell írni, ugye. Ettől függetlenül nagyon élvezem a diák létet, apa jön még egyszer a héten egy kisebb magánórát tartani auf Deutsch, szóval nagy léptekkel haladok. Bori is belevágott a nyelvtanulásban; a "Wo ist dein Kopf?" kérdésre lelkesen mutatja a fejét.

Iszonyatos lemaradásban

Voltak ugye az ünnepek, Bori 17 hónapos volt, most meg már új év van, mindenféle újdonságokkal.

Szóval.

A Karácsony nagyon jól telt, tele volt családozással, három helyszínen (nálunk, illetve a két nagyszülői rezidencián). A két ünnep között aztán jöttek további családozások, megnéztük a már nem is újszülött Brúnót (szegről végről rokon), Bori sokat keresztszülőzött, mert itthon voltak, sokat svájci nagynénizett, nagybácsizott, mert ők is itthon voltak. Aztán ebbe az időszakba még belefértek barátok és az unokatesóink is, de őket már nem sorolom fel, mert így is hosszú a lista.

Aztán elmentünk négy napra szilveszterezni további 20 gyerekkel és szüleikkel, hogy kipihenjük az ünnepek fáradalmait. Ez sikerült, mi nagyon jól éreztük magunkat és még nagyokat is aludtunk. A velünk (vagyis Borival) egy napirenden lévőkkel tudtunk közösen enni, volt egy játékkuckó kiskorúaknak, itt is tutira lehetett találkozni a többi gyerekkel. Szilveszterkor mi egy picit táncoltunk, Bori pedig nagyon bátran átaludta a tűzijátékot.

Karácsony másnapján lett Bori 17 hónapos. Ezzel belépett a nagylány korba és ennek jelenként abbahagyta a reggeli tápszer ivást. Ezzel elsőre engem kissé a kétségbeesésbe taszított, mert hogy ki kell találnom még egy étkezést annak a gyereknek, aki nem eszik gyümölcsöt. Az all-time kedvenc a tojás lett, feldolgozási formája bármi lehet, de tény, hogy a rántotta mindent visz. Aztán a héten bevállaltuk a tejet is; piacon vett felforralós fajta, szóval igazi tej. Ez is bejött, mehet bele corn flakes is. Szóval Bori továbbra sem fog éhen halni.

És a nagylányság jeleként tegnap hazaballagott (kocogott) az Allee-ból. (Kb. 10 perc sétára levő bevásárlóközpont. Nagy kedvencünk így télen, főleg a Libri gyerek részlege, ahol le is lehet telepedni és könyveket nézegetni.)

Az első szánkózás

 A szombati nagy havazásban szánkóval lehetett közlekedni, úgyhogy gyorsan meg is ejtettük az első szánkózást.

Az eredmény: a szánkózás jó dolog, a havat az arcba fújó szél viszont nem. Az első azonban képes valamennyire kárpótolni a másodikért.

Elmaradások pótlása

Nem posztoltam egy ideje, miközben olyan jeles események voltak, mint Borbála nap.

Szóval. Most már családi hagyomány (mert másodszorra voltunk) a Borbála napi kohász-bányász mise a Sziklakápolnában. Idén már Bori is aktív résztvevő volt, egy idő után mi nem is láttuk, mert az apai nagypapája elvitte és büszkélkedett vele az összes gyönyörű egyenruhába öltözött kohásznak, bányásznak. Aztán másnap volt nagy családi ünneplés számos ajándékkal (névnap plusz Mikulás, nehéz a kisgyerek élete..).

Közben Bori szókincse bővülésnek indult. A kedvenc és leggyakrabban használt szavak a "nem" és "apa".

Sokat mondogatja:  ott, azt (ez azt is jelenti, hogy még egyszer), oda, ado (még mindig add oda), hoppá, hinta, hapci (tüsszögésre és köhögésre is), busz. Nagy ritkán az anya is elhangzik. Pár napja pedig megjelent az elbeszélésekben a Bujii nevű illető, tippeink szerint ez egy kicsike, nőnemű egyedre vonatkozik. Emellett néha elhangzik a Gyuji is. Eszter sehol.

És már sok állathang is megy; kutya, cica, tehén, csacsi, kakas, kacsa, hal és süni (ez utóbbi szuszog).

Anyai nagyapja pedig megtanította pacsit adni, plusz tud puszit dobni, illetve minden tárgynak ad puszit (embereknek nem:)

Amúgy mostanság mi is programoztunk; voltunk Attinál és Áginál vacsorán, voltunk a MüPában Kocsis hangversenyen (gyorsan megvettük a tavaszi Uchida koncertre a jegyeket). Vasárnap este pedig egy másik hagyomány folytatódott, immár hatodik alkalommal. Az emberi jogok napi vacsorát az OBHs barátnőkkel tartjuk, spenótos lasagne-val, pletykákkal, finom süteményekkel és borokkal. Bori, mint csajszi itthon maradhatott az eseményre, aminek lelkes résztvevőjévé vált. Fel-alá rohangált és cipelte a játékait, mások táskáik, kosarait. Alig lehetett este lefektetni.

16 hónap

 

Bori 16 hónapos. 

Az elmúlt időszak fő attrakciója az önálló evés. Ez hol nagyon jól megy, 

hol kevésbé, attól függően, hogy milyen a kisasszony kedve. Viszont, ha nincs kedve egyedül enni, akkor hagyja, hogy egy felnőtt lapátoljon.

Sokat mondogatja, hogy apa, napjába többször megbeszéljük, hogy apa merre jár. A könyvek változatlanul nagyon nagy kedvencek, lapozgat, "mesél" is belőlük, illetve egyre többször telepedik az ember ölébe egy könyvvel, hogy nézegessük. 

Angolon van az éneklés, mesélés, mondókák után rajzolás. Ez egyre jobban megtetszett neki, úgyhogy itthon is kapott papírt és megkezdődött az alkotás. Megállapíthatjuk, hogy Bori korai művei nonfiguratívak.

Nagyon szeret zenét hallgatni, mindig rámutat a cd lejátszóra, ha épp nem szól a zene. Eddig klasszikusok és gyerekdalok vannak repertoáron.

Nagy akarata van, nagyokat tud kiabálni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Társaságban inkább megfigyelő és változatlanul idő kell neki a feloldódáshoz, bár ezt ma teljesen meghaladta. Délelőtt Gabi barátnőméknél voltunk, egy majdnem három és egy majdnem egy éves kislánynál. Bori ahogy beléptünk vidáman felrikoltott, majd azonnal aktív szocializációba kezdett. A délelőtt egy pontján a három kislány egyszerre olvasott (Flóra és Alíz is nagy könyvmolyok), szóval alakul a könyvklub.