Nem a Johann Wolfgang, hanem az Institut. (Bár ez utóbbi valószínűleg az előbbiről kapta a nevét.)
Szóval, elkezdtem intézményes keretek között németül tanulni. Nagyszabású terveim között szerepel egy középfokú nyelvvizsga is a nyár elején, majd meglátjuk.
Hetente kétszer járok, kora délután, Bori alvásidejében lépek le és nagymamai szórakoztatás közepén érek haza. Van egy jó tanárom és egy jó csoportom. Az első sokk (miszerint mindenki gimnazista, illetve az egyik lány megkérdezte, hogy tegezhet-e) gyorsan oldódott. Egyrészt mert végül csak a csoport fele gimnazista, másrészt mert amilyen kicsit ez a város, rögtön lehet találni közös pontokat. Így pl. egy lánnyal arra jöttünk rá, hogy mindketten a Szépműben vagyunk önkéntesek, egy fiúval pedig rögtön találtunk közös ismerőst.
Az itthoni szabadidőm erősen megcsappant, leckét is kell írni, ugye. Ettől függetlenül nagyon élvezem a diák létet, apa jön még egyszer a héten egy kisebb magánórát tartani auf Deutsch, szóval nagy léptekkel haladok. Bori is belevágott a nyelvtanulásban; a "Wo ist dein Kopf?" kérdésre lelkesen mutatja a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése