"Nehéz idők!

- sóhajtotta finoman, ahogy néha Meccstől hallotta, amikor a főkamarásnak úgy esett a szolgálata, hogy nem tudott elmenni a futballmérkőzésre".

Ez jut eszembe a jelenlegi helyzetünkről, bár mi nem a focimeccsről maradunk le. 

Az úgy volt (hogy egy másik klasszikus mondatot idézzek), hogy Bori beteg lett. Most először olyan igazán. Magas láz, kedd éjjel gyerekügyelet, Heim Pál kórház, aztán szerdán háziorvos. Kiderült, hogy valami vírus.

Ez aztán nagyjából elmúlt, még egy kicsit náthás, de magával hozta a nem evést és ennek egyenes következményeként a hisztit. Pár napja szinte semmit nem eszik. Mi meg próbálkozunk, próbálkozunk, eddig elég kudarcos a történet. Szóval, nehéz idők.

Viszont történtek jó dolgok is, hétfőn voltunk moziban, megnéztük ezt:

itthon vannak a héten Bori jövendő keresztszülei (Kriszta-Totya), velük sétáltunk egy nagyot csütörtökön, pénteken Krisztivel (vele együtt dolgozom) az Infoparkban, miközben megbeszéltük a munkahelyi pletykákat.

P.S. Tudjátok honnan van a címbeli az idézet?