Kezdődött a mozgalmasság a szombati Critical Masszel. Vasárnap aztán nekivágtunk a Mátrának és elmentünk Parádfürdőre. Még nászajándékba kaptunk két éjszakát, amit egy évvel később, hármasban be is váltottunk. Nagyon kényelmes volt, sokat aludtunk napközben (az éjszakák nyugalma a helyváltozás miatt kicsit felborult), jókat ettünk (nagyon élveztem, hogy mindent elénk tolnak), sétáltunk,
bicajt is béreltünk egy órára (így hallgatunk mi a gyerekorvosra),
(itt a legjobb aludni)
a vízbe csak ketten voltunk (lehet tippelni, hogy ki parázott be a medencétől).Kedden délután, hogy Borit végképp kifárasszuk, még elugrottunk Rékáékhoz megnézni a vadiúj másodunokatesót. Megállapítottam, hogy mennyire elfelejti az ember, hogy eleinte milyen csöppek a kisgyerekek! Pedig Andris nagy baba. Itt van a három dédunoka, sajnos, hogy a közös dédszülők már nem láthatták így egybe őket. De reméljük a dédunokák száma még szaporodni fog!
Közben megünnepeltük Bori 9. hónapját. Mostanra már többet töltött idekinn, mint odabenn. Ez a hónap, amúgy, a nagy változások időszaka volt; véget ért a szoptatás, felszámoltuk a járókát.
Bori négykézláb közlekedik, már feláll, sokat üldögél, szétszedi a habtapit, leszedi a szárítót, ki-bekapcsolja cd lejátszót, nincs tőle semmi biztonságban. Nagyon szeret játszani, mosolygós kisgyerek. Egyre több programot lehet vele csinálni, nappal egyre kevesebbet alszik, az éjszakát viszont - többé-kevésbé - mi is nyugalomba alhatjuk végig. Nagyokat rikoltozik, kicsit gagyog és legújabban csettintget a szájával. Még a haja is nagyot nőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése