Hat hónap

Fél év, nagyon komoly.

Szóval már fél éve élünk együtt egy kicsi lánnyal, aki nagyot nőtt ebben az időszakban. Kis magatehetetlen, alig 2 kg fölötti csomagból lett egy 7 kg fölötti manó. Aki már hasról hátra és hátról hasra fordul, nevet a játékaira és az emberekre, rikoltozik, nyúl minden után, egyre ügyesebben fog és láthatóan már nagyon szeretné felemelni a fenekét és négykézláb elindulni. Ez pillanatnyilag ott tart, hogy néha egy-egy másodpercre sikerül felemelnie a hasát, fenekét, majd újra landolnia a hasán. Tolatva már tud közlekedni, csak így az elérendő tárgyak ahelyett, hogy közelebb kerülnének, szépen távolodnak. Még szerencse, hogy van elég játék, ami tolatáskor is útba esik.

A nagylány lét fontos eleme, hogy beindult a gyümölcsök és zöldségek fogyasztása. A sütőtök az abszolút kedvenc, Bori table manners-e azonban hagy még némi kívánnivalót maga után. Mostanság így fest(ünk) egy fürdőszobában elfogyasztott ebéd után:

Én pedig visszatértem az önkéntességhez, és múlt szombaton már bevállaltam vezetést a Szépművészeti Múzeumba. Nagyon-nagyon élveztem! Jó volt kismetrózni, jó volt odaérni, sétálgatni a képtárban, végigjárni a kedvenceimet, megnézni még egy részt a Boticelli-Tiziano kiállításból, nosztalgiázni a termekben, mert itt készültek az esküvői fotóink is. És, szerencsémre, még jöttek is emberek a vezetésre, akik nem (csak) a Boticelli kiállításra voltak kíváncsiak. Hát kell ennél jobb kezdet?

Forgolódás

Tudom, hogy megígértem, hogy forgás témában nem írok többet, de az a hasról hátra fordulásra vonatkozott:)

Most viszont új feature tűnt fel a Bori univerzumban. Először az anya észlelte tegnap, de "az egy tanú nem tanú" régi római regula alapján ez még csak félsiker volt. Aztán ma már én is láttam kétszer; Borbála tud a hátáról a hasára fordulni.

Íme, az elégedett főhős:

Sapka

Ez egy titokzatos dolog. Mármint a Bori sapkái.

A dolog menete szerint az ember ráhúz a gyerek fejére egy sapkát. Eleinte ugye nagy rá. Így aztán, ha izeg-mozog a babakocsiban, akkor kb. két perc alatt lecsúszik a füléről. Sose tudom annyira jól megkötni, hogy ez ne kövekezzen be. A nagy sapka másik nehézsége, hogy szintén elég gyakran lecsúszik a szemére. Ez leginkább a szülőket zavarja, akik sűrűn megállnak és rángatják felfelé a sapkát. Bori ezt csodálkozva figyeli, rosszabb esetben megbántódik és tiltakozik.

Aztán nő a gyerek, a sapka egy jobban illik a fejére, a füle se lóg ki. És eljön a nap, amikor pont jó rá.

De másnap, és ez tényleg rögtön másnap van, már kicsi is. Kilóg a füle, a fél feje. Aggódás, hogy meg fog fázni. Úgyhogy előveszem a következő méretet, ami még nagy rá. És kezdődik minden elölről...

Túllendültünk

Bori náthája a végefelé jár, legalábbis az alvás szempontjából visszaállt a megszokott kerékvágásba, Gyuri is meggyógyult. A hetet a gyógyulásnak szentelte itthon, úgyhogy készült egy csomó fotó.

A hét végére aztán besűrűsödtek a programok; pénteken este Barbaráék jöttek vacsorára (és megkésett Karácsonyozásra).

(Róza már nagyon nagy lány, van mit tanulni tőle)

Szombaton kicsit sűrű napot tartottunk, mert volt nálunk kocsi. Elintéztünk egy-két bevásárlást, délután pedig Bakival és Eszterrel elmentünk a Szépműbe megnézni a szezon nagy kiállítását. Anya vállalta a tárlatvezetést, úgyhogy úri dolgunk volt. A dolog amúgy kisebb szervezést igényelt, mert Bori evése épp a múzeumi túrába esett, de nem hiába van annyi Szépműs kapcsolat. Tücsök biztosította a nyugodt etetés lehetőségét, plusz még a főig. szobát is megnézhettük. A teremőrök egyrészt elaléltak Borbálától (fontos megállapítást tettünk: gyerekkel kb. bármit megengedhetsz magadnak), másrészt az önkéntes kitűzőmnek hála szabadon jöhettünk-mehettünk mindenfele. A kiállítás gyönyörű, csak ajánlani tudjuk! Bori abszolválta élete első Leonardojat, már igazán itt volt az ideje:). Hogy azért ne legyen túl giccses a történet, mi egy órát tudtunk maradni, utána Bori besokallt a kultúrától, úgyhogy a fél kiállítás megtekintése után eljöttünk. (Én a jövő héttől már vállaltam újra vezetéseket, még van esélyem a második felére is.)

Ma a közelgő Ágnes nap tiszteletére Gyuri oldalán köszöntöttük a három Ágnest, jövő vasárnap jön az anya.

A BKV sztrájk miatt elterveztük, hogy holnap bicajjal fogunk közlekedni (nekem a kozmetikushoz van időpontom), de elnézve az időjárás előrejelzést - egész napos havazás -, marad a sakkozás azzal a néhány busszal, villamossal, ami jár. Pedig a hétvégén még síelős aláöltözőkbe is beruháztunk. Amíg nem jutunk el síelni, jó a sztrájk idején való bicajozásra...

Vegyes évkezdet

Eredetileg a közepesen szar évkezdet címet akartam adni ennek a posztnak, de 1. nem tudom mennyire illik csúnyán beszélni egy blogban, 2. azért mostanra már több jó dolog történt.

Kezdve a rossz dolgokkal, hogy a poszt jól végződjön és az olvasók később is úgy gondolják, hogy esetleg megnézik,  mi van velünk.

Szóval, Bori náthás lett. Nagyon. Múlt kedden kezdődött, beszéltem a védőnővel, ő javasolt mindenféle vitaminokat. Aztán éjjel az orrszívó-porszívó után alig bírt enni, mert nem kapott levegőt az orrán. Úgyhogy teljesen beparáztunk, én olyanokat vízionáltam, hogy másnap tuti kórházba utalnak minket, ahol majd infúzióra kötik, mert nem bír enni. (Csak abban reménykedtem, hogy még mindezek előtt meg tudom mosni a hajamat.)

Szerdán délelőtt a nagy hóesésben elvonultunk családilag az orvoshoz, aki megállapította, hogy nagyon náthás. De nem volt lázas, a tüdeje tiszta volt és a fülének sem volt baja. Kapott kismillió cseppet, orrspray-t, vitamint, én pedig elkezdtem megtanulni, hogy mit kell naponta kétszer, mit háromszor, mit ötször a száján, orrán át beadni.

Szerda délután Gyuri elindult Totyáékkal és Rikével a "nagy útra". Totyáék kiköltöztek Pontorsonba, alig 1950 km-re ide. Gyuri, Rike volt a költöztető brigád. Az utat kocsival és kisfurgonnal tették meg, 21 óra vezetés és két óra alvás alatt. Gyuri már nagyon készült rá, mert Pontorson Mont-Saint-Micheltől 9 km-re van, szinte a tengerparton. A tervek szerint a visszaindulás előtti másfél szabad napban fényképezni akart; tengert, Mont-Saint-Michelt, homokot, Saint Malot. Ebből semmi nem lett, mert a megérkezés és kipakolás éjjelén lázas lett, így a szabad idejét alvással, lázcsillapítók társaságában töltötte.

Én meg, amíg a Boriban adagoltam a gyógyszereket, aggódtam a Gyuriért. Az anya szerencsére itt volt velem esténként, nagyon nagy segítség volt!

És akkor a jó dolgokról:

• Gyuri hazajött és a betegsége miatt itthon is maradt ma.
• Bori a nátha ellenére teljesen jókedvű. És talán egy kicsit kevésbé szörcsög már. Plusz, nagy energiákat fektet bele, hogy a hátáról a hasára tudjon fordulni. Ehhez sokszor még a rugdalódzóját is húzza a combjánál, hátha segít.
• Az alma (és barack) evés is egyre jobban megy (egy kisebb megtorpanás után). Tegnap óta a gyümölcs evést a fürdőszobába tartjuk, mind a ketten nekivetkőzünk, mert így nem lesz koszos senkinek a ruhája. Apukám szerint csak arra kell ügyelni, hogy Boriban ne az rögzüljön, hogy az almát meztelenül kell enni.
• Szombaton voltunk az apai nagyszülőknél, akik engem sok finomsággal megebédeltettek, Borit pedig ajnározták, jókat játszottak.
• Gyuri megörökölte Kini android telefonját (ők megkapták az újat). Azóta boldogan játszik vele, telefonon nézi az e-mailjeit, onnan chatel és általában nem nagyon lehet telefon nélkül látni mostanság:)
• Már délután negyed ötig világos van, észrevettétek?

Bálint szülinap

Vasárnap ünnepeltük Bálint (Bori unokatesója) nyolcadik szülinapját. Bálint kapott szuper ajándékokat, ettünk finomakat, Borit körülrajongta a család, szóval panaszra senkinek sem lehet oka.

Én pedig átültettem a gyakorlatba a Szilveszterkor tanultakat és felavattam az új fényképezőmet! Képek itt vannak a gyakorlati megvalósításról. Gyuri szintjétől azért még távol állok, viszont sokkal jobbak a képek, mint amikor automata módban fényképeztem. És végre vannak (lesznek) képek Gyuriról is!

Sok első

Megvolt Bori első Szilvesztere, és ezzel sok-sok minden történt vele először az életben.

Elutaztunk három napra Pécs mellé, ezzel bevezettük a hosszú autózást, mint újdonságot. Az utat egy-egy benzinkútnál megszakítottuk evés és játék céljából. A játék a snack bár magas asztalán folyt:)

Nagymátén aztán további 13 gyerek (nem a Bori volt a legfiatalabb!), és szüleik társaságában töltöttük az időt, megfelelő számú szeretgetéssel. A prímet Emma vitte, akinek hamarosan kishúga születik és láthatóan készül a feladatra. Mi pedig jókat beszélgettünk és megnéztük, hogy milyen lesz két év múlva a helyzet, amikor csakis pörgős szoknyában lehet közlekedni, időjárástól és alkalomtól függetlenül.
Megtudtam, hogy Bara személyében van bécsi olvasója is a blognak, és hogy az Avatarra a bejegyzésem után vitte el Ritit. Szóval véleményformáló erővé váltam:)

Először aludtunk hármasban egy szobában. Félelmeink ellenére egész jól sikerült, Bori gyorsan vette a máshol kell aludni akadályt, az alvással nem volt semmi probléma. Az egyetlen baj az volt, hogy a szobában nagyon meleg volt és minden igyekezetünk ellenére sem sikerült hűvösebbet csinálni, így Bori átmenetileg átállt az éjszakai kétszeri evésre/ivásra. De látszik, hogy már nagylány, mert ma éjjel az itthoni megszokott hűvösben rögtön zökkenőmentesen visszaállt az egy evésre. És a saját szobáinkban mindannyian jobban is aludtunk.

31-én délelőtt nagyot sétáltunk. A nagy inkább az időbeliségre, mint a térbeliségre utal. Errefele jártunk:

Gyönyörű idő volt, a gyerekek rohangáltak, Bori aludt vagy nézelődött a kenguruban.

Nekem megvolt az első fotós órám. Kaptam ugyanis egy fényképező vázat Karácsonyra, Gyurié túl nehéz nekem. Úgyhogy elkezdtem okosodni, tudom már miért fontos a 22 és 2,8, mi a zár, a rekesz (=blende) és hamarosan én is ilyen képeket fogok készíteni:

Sok év után először átaludtam az éjfélt, valahogy nem volt erőm fennmaradni:) De Bori gondoskodott róla, hogy éjfél után felkeljek egy kicsit.

Elsején aztán hazaindultunk. Az utat Kaposváron megszakítottuk, meglátogattuk Timiéket. Timivel együtt dolgoztunk, a két gyerek hat hét eltéréssel született,

(Bori és Borostyán)

a fiúk pedig nagy fotósok. Szóval közös téma volt elég. Tamás hihetetlenül finom indiai ebédet főzött, Timi fantasztikus süteményeket sütött, el voltunk kényeztetve.

Ma pedig itthoni pihenő napot tartunk, Bori óriásiakat alszik, piheni az elmúlt sűrű napok eseményeit.