A kisebbik gyerekről mostanság nem sok szó esett és ez nem azért volt, mert a második terhesség már nem olyan izgalmas. Sőt.
Elöljáróban a lényeg: a kicsi jól van és egészséges!
De az eddig vezető elmúlt kb. hat hét tele volt aggódással. A címben jelzett kombinált tesztet a 12. terhességi hét környékén csinálják és a Down kór kockázatát vizsgálja. A kombinált teszttel Bori kapcsán se voltam valami jóban, épphogy átcsúsztunk a negatív kategóriába, az orvos tovább is vizsgáltatott, mert nem tartotta igazán meggyőzőnek az eredményt. Úgyhogy a tesztre igencsak rettegve mentem, hogy mi lesz most. Mivel elmúltam 35, az amniócentézis (magzatvízmintavétel) lehetősége erősen a levegőben lógott. Aztán amikor megkaptam a "súlyos kockázat" feliratú teszt eredményt, végképp kiborultam.
Jött három hét várakozás, amíg el lehetett menni az aminócentézisre. Addig volt időm bőgni, aggódni és megpróbálni felkészülni, hogy mi van, ha nem egészséges; mi kell egy Downos gyereknek, miben más stb. Azért írtam egyes szám első személyben, mert mindezek rám voltak jellemzőek, Gyuri az első perctől azt mondta, hogy a gyerek egészséges, a teszt meg hülyeség, nálam sose ad jó eredményt.
Aztán eljött a várva várt vizsgálat ideje, előtte volt ultrahang. Itt nagyon bíztattak az orvosok, hogy az ultrahangos mérések szerint egészséges. Aztán azért hasba szúrtak.
Utána megint három hét várakozás az eredményre. Két hét után az orvos azzal bíztatott, hogy ha eddig nem szóltak, hogy baj lenne, akkor valószínűleg nincs is. Ma pedig azzal hívott fel, hogy ő már tutira tudja, hogy minden rendben. Úgyhogy most jön a terhesség lazulós része.
Mindekozben a kisgyerek szépen növeget, egyre többször érzem, hogy mozog, már Gyuri is érezte, szóval minden ok.
Ja, az elmúlt majdnem hat hét csúcspontja az aminócentézis utáni két nap volt, amikor feküdnöm kellett. Úgyhogy felköltöztem az szüleimhez, apa körülugrált, terülj-terülj asztalkám volt, olvastam és aludtam egy csomót, mondhatnánk már ezért megérte.
