Ez egy nagyobb lélegzetvételű téma lehetne, de annyira nem érdekes, hogy hogyan (mostanság hogyan nem) eszik a gyerek. Elég annyi, hogy ha főzök paradicsomszószt és tésztát, akkor minden rendben, ha nem, akkor erősen kétesélyes az ebéd elfogyasztása. A kétesélyes túlzás, őszintén; ilyenkor inkább nem eszik.
Ma, magamnak, sóskát főztem, hogy ne egyem el Bori paradicsomos tésztáját. Bori azonnal feltelepedett a konyhapultra, kért egy fakanalat és buzgón kavarta a főzeléket. Amikor elkészült és megkóstoltam, akkor "együ" kijelentéssel elvette a kiskanalat és a lábosból elkezdte enni a sóskát. Egy idő múlva adtam neki tányért, majd pár perc múlva rám mutatott, hogy "ebíd", úgyhogy letelepedtünk és megebédeltünk.
Minden megismétlődik: egyszer, régen, mondhatnám nagyon régen, valaki a pároltkáposztát tette fakanállal a lábosból.
VálaszTörlés