Jön, jön, jön

Hajnali negyed három van, az utcán és a lakásban is 28 fok. Most indulunk Erdélybe, ahol 19 fok és eső lesz. Komolyan várom. 

Mindjárt felvesszük a Borit és belevágunk az első nagy autózásba, aztán jön az első nyaralás és az első születésnap is!

Stay tuned...

Változások II.

Fejek kapkodása folyik. 

Miközben két napja büszkén elújságoltam, hogy ez a kisgyerek éjjel 12 órát alszik, gyorsan meg is cáfolta. Tegnap fél 10-kor sikerült lenyomni, ma 9-kor. És utána nem 12 órát alszik. Pedig a ma esti bicajozáskor elaludt hazafele úton, de hiába lopakodtunk fel vele, mire a szobájába értünk már friss és üde volt, vacsora és mesélés után még egy órát játszott. A szakirodalom (ld. A suttogó) szerint egy ekkora gyerek minimum 15 órát alszik. A mienk ezt 13 órára faragta le. Ennyit a szakirodalomról.

Az álldogálás már nagyon megy, a technika; gugolásból combizomból nyomja fel magát. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tegnap elkezdett gyümölcsöt enni. A banán lett a befutó, ma már másfél banánt benyomott. Kis lépés az emberiségnek...

Változóban

Mostanság nagy változásoknak vagyunk tanúi.

Egyrészt, Bori az esti fürdésen kívül megszerette a kádban való pancsolást, a nagy melegre való tekintettel minden nap többször fürdik. A manószabályzat szerint most már csak állni lehet a kádban és nagy nevetések mellett az egyik oldalról a másikra átkapaszkodni.

Ennek hála kezd bejönni a medencében fürdés is, illetve ma a Velencei-tóba is fürödtünk.  Barátok tartottak egész napos strandbulit, aminek a délutáni-kora esti részén mi is részt vettünk. A fürdés ment úgy is, hogy Bori egy lépcsőn üldögélt és pancsolt, illetve úgy is, hogy vittük magunkkal a vízbe és együtt nyakig (mármint a Bori nyakáig) elmerültünk.

Aztán. A héten nagyon menő csajok voltunk és elmentünk meglátogatni az apai nagyszülőket és az unokatesókat Szigetszentmártonban. Én menő csaj voltam, mert bevállaltam, hogy csak ketten autózunk (a sikerre való tekintettel ilyen máskor is lesz), Bori pedig menő csaj volt, mert hiszti nélkül nyomta az oda- és a visszautat is. Az autózást láthatóan egyre jobban bírja, nekem csak be kell táraznom egy adag játékot az anyósülésre és az elrepült itemeket újabbak hátraadásával pótolni. 

A mai délutánt úgy szerveztük, hogy az esti lefekvés és az elalvás a hazafele induláskor legyen. Örömünkre nagyon flottul ment az autóban elalvás és a hazaérkezés után az ágyba átpakolás is.

És még mindig nincs vége. Úgy tűnik kezd kialakulni a napközbeni egyszeri alvás, mostanság éjszakánként 12 órát alszik, így a délelőtti alvás kezd elmaradni. (Ez azért tegnap megdőlt, mert a lakás is feladta a meleg elleni küzdelmet, ami már Borinak is sok volt, így fél 10-kor még álltunk vele az erkélyen. A szemben lévő ház egy erkélyén szintén ott állt egy anyuka a kisgyerekével, Gyuri megbeszélte vele, hogy  a probléma azonos.)

Egyre jobban rákapott a felnőtt kajákra. Bár a gyümölcsöket nem szereti (apja lánya), meggylevesből sohasem elég. Ma lecsózott is velünk, szőrős szívű anyja a kolbászt még nem engedte neki. Kenyérből hihetetlen mennyiségeket tud enni. 

Ma pedig elkezdett egyre hosszabban álldogálni kapaszkodás nélkül, lehet, hogy egyszercsak elindul ez a gyerek?

When was the last time you did something for the first time?

Azt hiszem valamelyik légitársaság reklámjaként láttam először ezt a kérdést. Jó reklám, mert emlékszik rá az ember. Amúgy meg jó mondat. Mert tényleg, mikoris csináltam valami teljesen újat?

Borinál ez még nincs így, vele gyakrabban történnek vadiúj dolgok. Ma például először volt fodrásznál. Na nem azért, mert már nem látott volna ki a loboncai mögül. Inkább kicsit eklektikus volt az összkép; a feje tetején még megvolt a születéskori haja, ami már egész hosszú volt, körülötte viszont mindenhol rövid, új hajak nőttek. Így aztán Lottival - Gyuri és most már Bori fodrászával - arra jutottunk, hogy létre kellene hozni az egyensúlyt. Ez ma délelőtt meg is történt. Bori a hajvágás alatt kiváncsian üldögélt az ölemben, kapott egy fésűt rágni, nézegette magát a tükörben és leste Lottit, hogy merre járkál a feje körül.

Még eklektikus frizurával, buzgón hintázva

Két szárny

Váci Mihály: Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a
fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Szállj velem
Egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
szárnyak lettünk egymással.

Esküvőink

Tegnap volt az egyházi esküvőnk. Szűk körben tartottuk; szülők, tanúk (Kiniék épp nyaralnak, ők kihagyták a nagy eseményt) és persze Bori. A szertartás nekünk nagyon felemelő volt, a már többször reklámozott Béla atya adott minket össze.

Aztán elvonultunk az Ezüstpontyba ebédelni. A kerthelyiségben kellemes idő volt, a gyerekek játszottak az étterem jászóterén, ettünk-ittunk, Bori még a babakocsiban is hajlandó volt aludni, egy kis sétálás után. A környéknek a sétával egy kis látványosságot okoztunk, mert én toltam a babakocsit teljes glancban. Igaz, a menyasszonyi ruha szoknyáját levágattam, de azért látszott rajta, hogy milyen ruha.

Esküvőinket, igaz nem szándékosan, de keretes szerkezetben foglaltuk. A tavaly tavaszi polgári esküvőkor a hajcsatokat hagytam itthon, így Gyuri rohanhatott utánam a fodrászhoz. Tegnap délelőtt pedig amikor elővettem a ruhát derült ki, hogy a fűzőjéből a tisztítóban elveszett a szalag, így nem lehetett befűzni. Újabb futás az esküvői ruhaszalonba, ahonnan kaptunk egy szalagot. Így aztán, tavallyal ellentétben, amikor terhes voltam, a ruhát idén rendesen be lehetett fűzni.

Ezzel mi lezártuk az esküvőinket, várjuk a meghívókat:)