Nyaralás Svájcban, 13 hónap

Hogy gyorsan a lényegre térjek; ez a nyaralás teljes siker volt! Mindhárman nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Lehet, hogy Petrának van igaza, aki azt mondta, hogy ez a gyerek nyugatra szeret utazni?

Múlt szombaton indultunk, első célunk a Héderváry Kastély volt, Péter és Adrienn esküvőjének színhelye. Újra és újra meglepődöm, hogy mennyire gyönyörű a Szigetköz. (És tele van bicikliutakkal, jövőbeni terveink között szerepel egy családi bicajos nyaralás arrafelé.) Az esküvő nagyon szép volt, a kastély parkjában tartották, majd a kastély teraszán volt vacsora és mulatozás. Bori itt hozta az első jó gyerek pontot, az ölemben megvacsorázott, majd áttettük a babakocsiba, ahol elaludt. Olyannyira, hogy miközben a zene szólt a fülétől nem messze, ő a kastély oldalában aludt. Mi pedig ettünk-ittunk, beszélgettünk, mulattunk, jól éreztük magunkat, nagyon.

Másnap a panziónk medencéjében még fürödtünk egyet, majd autóba ültünk és laza 850 km-rel (és 12 órával) később kiszálltunk Zürichben, ahol 12 fok volt és esett az eső. A rossz idő ellenére az első perctől kezdve jól éreztük magunkat, csütörtöktől az idő is megjavult. Sétáltunk sokat, néztünk hattyúkat a Zürichseen, Starbucksoztunk, meglátogattuk Kinit a múzeumban, voltunk Petráéknál Baselben (Borinak három nagylány játszótárs, nekünk felnőtt beszélgetések és városnézés), aztán ebédeltünk Andrisnál a Google-ban, jött hozzánk Judit és Bandi vendégségbe, voltunk Vandáéknál játszani (két játszótárs és felnőtt beszélgetés), kirándulni a hegyekben, voltunk a híres kreuzplatzi játszotéren, én jógaórán a Kinivel, és még a zollikerbergi strandon is. Képek itt, Kininél itt vannak a szombati kirándulás képei.

Nagyon jó volt Kinivel és Andrissal lenni, beszélgetni, főzni (eredményekről majd lesz poszt a másik blogon), látni őket.

Szóval, szerencsére, nagyon máshogy sikerült ez a második nyaralás. Bori rendesen aludt (volt saját szoba és redőny), bírta az utazásokat, egyre jobban elvan az autóban, jókedvű volt, három hét alatt nagyot változott. Ha Bori el tudná mondani, hogy hol érezte magát a legjobban, valószínűleg a Google-t választaná. 

(A kép nem saját, a gugliról szedtem le:)

Már a recepciónál nagyon jól eljátszott ezeken a színes ülőkéken, nehezen jutottunk be enni. Ebédre kiültünk az udvarra/kertbe, ahol Bori felfedezte a kavicsokat, a színes műanyag székeket, jött-ment a lábak között, mi pedig néha ránéztünk, hogy merre is jár. Végül, levezetésképpen evett egy kis sült csirkét és süteményt, majd visszatértünk a színes golyókhoz.

És ma 13 hónapos lett. Méretekkel nem tudok szolgálni, utoljára július elején mérték. Az biztos, hogy nagyot nyúlt, van hét foga, nagy akarata, szinte mindent ért és ő is egyre több szót mond. Mostanság a kedvence a hinta (bár a hintázástól fél) és a hoppá. Szeret játszótérre menni (targetek a homokozó és a csúszda), sokat álldogál (de még nem jár önállóan), ha siet, akkor négykézláb közlekedik. Változatlanul először megfigyeli a helyzetet és utána involválódik, azaz megy oda a gyerekekhez, felnőttekhez, tárgyakhoz. És apás, nagyon!

Krém

A délelőtti alvás után fogadott ez a kép. Bori az ágya melletti pelenkázóról megkaparintotta a sudocremet (amúgy popsikrém), és alapos munkát végzett; bekente magát, az ágy rácsait és a lepedőjét is, nehogy kipirosodjanak.

Randi

Szombaton Borit a nagymamára hagytunk, mi pedig randiztunk. Az első randi szabályai szerint Gyuri találta ki a programot, nekem minden meglepetés volt.

Először elmentünk a Menzába, egyik kedvenc éttermünkbe és megebédeltünk. Bár már jó régen jártunk a Liszt Ferenc téren, szerencsére a minőség semmit nem változott, még mindig nagyon jól főznek. 

Aztán elmentünk gokartozni ide:

Hát, a randi nőnemű tagja ezt nem annyira élvezte. Pedig korábban nagy reményeket fűztem a gokartozáshoz. De paráztam, mert csak pasik voltak (állandóan le is köröztek), a sok kanyarban összerázódott az ebéd a gyomromban és rosszul is voltam, szóval nem az én bulim, ki is jöttem hamarabb. Az első három körben  amúgy hangosan veszekedtem Gyurival (akit csak akkor láttam, amikor lekörözött), hogy honnan a szöszből gondolta, hogy én ezt élvezni fogom. Ő legalább élvezte.

Aztán sétáltunk egyet a Normafánál, végül pedig moziba mentünk és megnéztünk a már régóta tervezett Szellemírót. Itt a nagy remények már igazolódtak, nekünk nagyon tetszett!

Összességében sikeres randi volt, van jövője a dolognak.

Nem tudom már tovább húzni,

meg kell írnom a balul elsült nyaralást.

Szóval, sajnos nem tudok egy sikertörténetről beszámolni. Bori nem szerette az ott létet, hiába próbáltuk az itthon élményt reprodukálni. Pechünk volt az idővel, sokat esett és hideg volt, négykézláb nehézkesen lehetett közlekedni. Úgyhogy végül a tervezettnél egy nappal hamarabb hazajöttünk, mert addigra Bori már olyan mennyiségű alváshiányt halmozott fel, ennek következtében mi is, amivel már csak hisztik számát lehetett növelni (mindkét nőnemű fél részéről, sajnos rákiabáltam egy nyűglődös éjszakán, azóta is szégyellem.)

És akkor a jó dolgokról is.

Amitől előre féltünk, a hosszú autózás nem okozott gondot. Megnyertük azt a tapasztalatot, hogy Borival késő délután érdemes elindulni, éjjel alszik a kocsiban, a hajnali érkezéskor pedig át lehet tenni az ágyába. Az is tanulság, hogy bírjuk az éjszakai vezetést.

Összességében voltak jó pillanatok, túráztunk is, voltunk pár helyen, jókat ettünk-ittunk, jó társaság volt. 

Hazafele úton arra jutottunk, hogy az augusztusra tervezett nyaralásokat lemondjuk, most, egy héttel később ott tartunk, hogy nekivágunk Zürichnek. Hátha...

Viszont, megvolt az első születésnap, sütöttem Borinak tortát, volt gyertya is. (A tortát  a túrázó pajtások ették meg:) És íme egy áttekintés a jelen állapotokról.

9 kg fele jár, 74 cm-nek mérték július elején, van öt foga és még kettő már nagyon látszik az ínyében.

Eszik mindenfélét, kivéve gyümölcsöt, amit csak a tejpépjébe tudok belecsempészni. (Ha gyümölccsel kínálom, akkor hangos "nem"-et hallatt és elfordítja a fejét, hogy egyértelmű legyen a helyzet.) Az extrém helyzetektől eltekintve nagyon rendesen alszik. Hol egyszer, hol kétszer alszik napközben, attól függően, hogy reggel mikor ébredt.

Ha kipihent, akkor jókedélyű, mostanság a könyvek a kedvencei, nagy poén a lapozgatás. Eddig négy szót használ; mama, nem, autó, ott. Sűrűn mutogat, tudja, hol a Bori okos feje (bár arra a kérdésre, hogy hol az apa? is a fejére mutat), néha a pocakját is tudja, és tudja, hogy mit mond az autó (brrr). Önállóan álldogál, de még nem jár. Apjáért teljesen oda van, ha a Gyuri átadja nekem, abból felháborodás van. 

És bizony elkezdődtek az erőpróbák. Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor indul egy hiszti. Ezekből leginkább én kapok, az erdélyi éjszakát leszámítva, eddig - és azóta is - sikerült nyugodtnak maradnom.

Amúgy, lehet, hogy lelke mélyén jót tett neki az elmúlt hét, mert tegnap meglátogattuk Marcust és Juditot Érden, ahol Bori eszméletlenül jól érezte magát, játszott, nevetett, rikoltozott, Pamacs kutyától is egyre kevésbé félt. Mindemellett hazafele úton kb. az első öt méteren elaludt, itthon pedig csak felhoztam, bepakoltam az ágyába, és már folytatta is a délután alvást. Szóval ilyet is tud.

Apával a Békás-szorosban

Jön, jön, jön

Hajnali negyed három van, az utcán és a lakásban is 28 fok. Most indulunk Erdélybe, ahol 19 fok és eső lesz. Komolyan várom. 

Mindjárt felvesszük a Borit és belevágunk az első nagy autózásba, aztán jön az első nyaralás és az első születésnap is!

Stay tuned...

Változások II.

Fejek kapkodása folyik. 

Miközben két napja büszkén elújságoltam, hogy ez a kisgyerek éjjel 12 órát alszik, gyorsan meg is cáfolta. Tegnap fél 10-kor sikerült lenyomni, ma 9-kor. És utána nem 12 órát alszik. Pedig a ma esti bicajozáskor elaludt hazafele úton, de hiába lopakodtunk fel vele, mire a szobájába értünk már friss és üde volt, vacsora és mesélés után még egy órát játszott. A szakirodalom (ld. A suttogó) szerint egy ekkora gyerek minimum 15 órát alszik. A mienk ezt 13 órára faragta le. Ennyit a szakirodalomról.

Az álldogálás már nagyon megy, a technika; gugolásból combizomból nyomja fel magát. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tegnap elkezdett gyümölcsöt enni. A banán lett a befutó, ma már másfél banánt benyomott. Kis lépés az emberiségnek...

Változóban

Mostanság nagy változásoknak vagyunk tanúi.

Egyrészt, Bori az esti fürdésen kívül megszerette a kádban való pancsolást, a nagy melegre való tekintettel minden nap többször fürdik. A manószabályzat szerint most már csak állni lehet a kádban és nagy nevetések mellett az egyik oldalról a másikra átkapaszkodni.

Ennek hála kezd bejönni a medencében fürdés is, illetve ma a Velencei-tóba is fürödtünk.  Barátok tartottak egész napos strandbulit, aminek a délutáni-kora esti részén mi is részt vettünk. A fürdés ment úgy is, hogy Bori egy lépcsőn üldögélt és pancsolt, illetve úgy is, hogy vittük magunkkal a vízbe és együtt nyakig (mármint a Bori nyakáig) elmerültünk.

Aztán. A héten nagyon menő csajok voltunk és elmentünk meglátogatni az apai nagyszülőket és az unokatesókat Szigetszentmártonban. Én menő csaj voltam, mert bevállaltam, hogy csak ketten autózunk (a sikerre való tekintettel ilyen máskor is lesz), Bori pedig menő csaj volt, mert hiszti nélkül nyomta az oda- és a visszautat is. Az autózást láthatóan egyre jobban bírja, nekem csak be kell táraznom egy adag játékot az anyósülésre és az elrepült itemeket újabbak hátraadásával pótolni. 

A mai délutánt úgy szerveztük, hogy az esti lefekvés és az elalvás a hazafele induláskor legyen. Örömünkre nagyon flottul ment az autóban elalvás és a hazaérkezés után az ágyba átpakolás is.

És még mindig nincs vége. Úgy tűnik kezd kialakulni a napközbeni egyszeri alvás, mostanság éjszakánként 12 órát alszik, így a délelőtti alvás kezd elmaradni. (Ez azért tegnap megdőlt, mert a lakás is feladta a meleg elleni küzdelmet, ami már Borinak is sok volt, így fél 10-kor még álltunk vele az erkélyen. A szemben lévő ház egy erkélyén szintén ott állt egy anyuka a kisgyerekével, Gyuri megbeszélte vele, hogy  a probléma azonos.)

Egyre jobban rákapott a felnőtt kajákra. Bár a gyümölcsöket nem szereti (apja lánya), meggylevesből sohasem elég. Ma lecsózott is velünk, szőrős szívű anyja a kolbászt még nem engedte neki. Kenyérből hihetetlen mennyiségeket tud enni. 

Ma pedig elkezdett egyre hosszabban álldogálni kapaszkodás nélkül, lehet, hogy egyszercsak elindul ez a gyerek?