22 hónap

Egy kicsi megkésve.

Azt hiszem a fő akciónk a bölcsi. Bár azért bölcsibe járásnak nevezni a dolgot nem lehet, Bori két délelőttöt fog ott tölteni. Itt van a szomszéd utcában - magán persze - van 4-5 gyerek, lehet játszani és minden nap angoloznak. (Az egyik három éves kisfiú már pl. tök szépen beszél, ahogy megjön az angolos néni, azonnal angolul kérdezgeti. Mondjuk nem csak ezért néztem ki ideális vőjelöltnek, nagyon jófej kissrác, amúgy is:)

Pénteken már megpróbálom Borit néhány órára magára hagyni. A hétfői délelőtt annyira jól sikerült, hogy 8-tól 10-ig nem is nézett rám. Néha hívogatott, de Anett, az óvónéni mindig megnyugtatta, én meg csöndben ültem az előszobában. 10-kor viszont volt egy nagy elfáradásból eredő anya nyakán lógós időszak, erre úgy gondolom érdemes visszamenni.

Bori szókincse bővül, mondatokba még nem áll össze, de a szavak szépen jönnek és nagyon sok mindent el tud velük magyarázni. Meglepő dolgokra emlékszik, meglepő dolgokon akad fenn (pl.: Gyuri reggel nem azonnal veszi fel a pólóját, erre szinte sírós hangon közli: apa, póló, nincs, felvesz).  A hozzánk érkezőkkel szigorúan közli, hogy "papucs", miközben mostanság nem bírjuk ráadni itthon a szandált. Sokat rajzol, sokat nézeget könyveket, keveset eszik (a védőnő szerint nincs ideje rá, mert annyi a dolga). Persze, ha édesség van, akkor mindjárt bármennyi belefér. Ma az anyai nagymamája sütött "palintát", erre mindjárt lecsúszott egy korai ebéd.

Önállóan csúszdázik, már nagy csúszdán is, elmélyülten homokozik, többször mondta már másnak, hogy "kérem" azt a bizonyos dolgot és rá lehetett venni egy "tessék" társaságában tárgyak átadására is. Halad a szocializáció rögös útján...

Szülők szabadságon, Juli

Másodszorra és egy időre utoljára.

A sikeres januári franciaországi út után elhatároztuk, hogy mindenképpen beiktatunk még egy kettesben lazulást. Így aztán összevont névnapi-szülinapi ajándékokként kaptunk Kiniéktől Csödére két éjszakát. A falu az erdő szélén van, innen már nem megy tovább az út, teljes a csönd, madarak csiripelnek és ha az ember elmegy sétálni este, akkor a falu kutyája biztos mellé szegődik.

Ez kellett most nekünk; sok alvás, evés, olvasás, beszélgetés. Rendes kisgyerekek voltunk, aludtunk délután is, akkorákat ettünk, mint már régen nem, olvastunk a panzió kertjében, egy napra voltunk bicajunk is, úgyhogy bicajoztunk is egy nagyot. Na jó, ez olyan kismama tempóban értendő, az átlag sebességünk 10 km/óra volt.

Az Őrség gyönyörű, a csárdákban jól főznek, szép időnk volt, szóval teljesen kipihenve értünk haza.  Aztán hétfő este még megtetéztük a lazulást egy hangversennyel, Mitsuko Utchida játszott Schuberteket a MüPában.

Így:

Plusz, jövő hétfőn is hangversenyre megyünk, Hommage a Ligeti koncertre, mint minden évben.

És akkor még egy kicsit a kisebbik gyerekről. Múlt héten voltunk ultrahangon, akkor 700 gramm volt, (24. hét) mindene rendben és iszonyú szemérmes. Eddig minden egyes ultrahangon nagy bújkálást tartott, az arcát alig mutatta, hátat fordít ahányszor közelítenek felé. Azt én is érzem, hogy sokat mocorog - persze fogalmam sincs, hogy a Borihoz képest ez több, kevesebb vagy ugyanannyi -, a hétfői hangversenyen nagy táncolást tartott. Aludni azonban még nagyon jól lehet tőle. (Más kiskorú illetőre szoktunk reggelente ébredni:)

21 hónap, másodszorra

Az az igazság, hogy egy-két dolog kimaradt a múltkori beszámolóból, plusz jöttek új feature-ök, szóval megérett az újabb poszt.

Kimaradt, hogy bizonyos színeket már felismer, adekvát helyzetekben mondja a nevüket; piros, kék, lila, barna.

Emellett már van egy kis matektudása is, ha valamiből kettőt lát, akkor megjegyzi, hogy kettő. (Erre mondta Rike, hogy van egy lányunk fiú szoftverrel. Remélem ezen a téren ez így marad és matekból jobb lesz, mint az anyja!)

Vannak vicces nyelvi jelenségei: a szó eleji "v"-t nem tudja kimondani, így született a nakond és a nonat. A szó eleji "s" helyett "h"-t használ ld. hárkány, míg pl. az esik szó jól hangzik el.

Elkezdett szerepjátékot játszani. A kedvenc macija mellé Húsvét óta van egy kedvenc plüssnyuszi, ők szinte mindenhova jönnek velünk. Kapnak a reggeliből, ebédből, Bori megitatja őket, együtt táncolnak, rajzolnak, ha könyvet olvasunk, akkor velünk nézik a képeket. Adnak egymásnak puszit, nekem, Gyurinak is, és pár napja Borival simogatják a hasamat és Juli is kap puszit.

Ez amúgy is egy nagy kérdés, hogy mit fog szólni Bori a kistesóhoz. Az első feldolgozási fázison azt hiszem túl vagyunk, átköltözött az új ágyába, a "hol van a Juli" kérdésre megmutatja, megsimogatja. Sokat mesélek neki, hogy mi lesz, ha megjön a Juli. Viszont attól totál kiborul és sír, ha akár a legjobban szeretett Johanna barátnője beül az ölembe. Remélem a maci-nyuszi duó ezen majd tud enyhíteni.

És végül, két napja elkezdte mondani, ha fáradt; közli, hogy álmos. Ma ez oda jutott, hogy a bevásárlás után bevonult az ágyába, itt játszottunk, majd délben elhangzott az álmos szó. Mondtam neki, hogy jó, gyorsan kiteregetek, megmelegítem az ebéd és ehetünk. Mire három perccel később bementem, már húzta a lóbőrt.

21 hónap (egy kicsit késve)

Tegnap voltunk gyerekorvosnál, úgyhogy kezdve a pontos paraméterekkel:  Bori 85 cm, 11 kg és 16 fog boldog tulajdonosa.

Ínyenc, mint ezt már megírtam. A csirkemáj pástétom mellé bejött a kaviár és a medvehagymás pesto. A tápszer korszak lezárult, elkezdődött a kakaó éra. És nagy kedvence a "tujika" - pöttyös túró rudi becézett formája - amiből maximum napi egyet kap, viszont a szót naponta sokszor-sokszor, elhaló hangon ismételgeti.

Változatlanul nagyon szeret könyveket nézegetni, lett kedvenc babája (egy maci), van kedvenc mesefilmje (nakond=kisvakond). Egyre többet beszél, ezek még inkább szavak, de már sok mindent kifejez vele. (Tegnap a gyerekorvos nagyon megdicsérte, hogy szép tisztán beszél. Én meg kihúztam magam.) Nagyon szereti a zenét, Húsvét tiszteletére Bach h-moll miséjét hallgattuk, mint kiderült, arra is lehet táncolni.

A babakocsit lassacskán díszként hurcoljuk magunkkal, egyre több helyre inkább gyalog jön. Csak persze sosem tudni, hogy mikor unja meg és kéredzkedik be a kocsiba...

Kiniék húsvéti látogatásával kitört a Kini-láz, amíg itt volt vele kell rajzolni, őt kellett megkeresni, hogy megvan-e és jön-e velünk. Amióta hazautaztak, azóta Bori sokat emlegeti. És folyamatosan tart a Petra-láz. Ha jön hozzánk Petra, akkor én. kb. bármit csinálhatok, ők ketten jól megvannak.

Változatlanul nagyon szereti a bicajozást, az ülésében ugrál, miközben megyünk valahová és szereti, ha menet közben a család fogja egymás kezét (ez csak széles utakon működik, ugye.)

Már megmutatja, hogy a tesója, megsimogatja a hasamat, ad rá puszit. Persze nagy kérdés, hogy mi lesz, amikor hirtelen beköltözik a szobájába...

Családi képek

Két hete Kikasz csinált rólunk képeket, úgyhogy véletlenül mindhármunkról van fénykép. Itt vannak.

Családilag terhes

Gyuri kívánós lett. És két napja hirtelen vett egy tábla csokit is, csak úgy. (Amióta ismerem ilyet sose csinált.)

Bori rákapott a  patikai - gyógynövényekből - terhesek számára kikevert teára.

Én meg növesztem a hasamat.

Lány

Két ultrahang és egy kromoszómavizsgálat alapján. Ennél biztosabb már nem lehet.