A sikeres januári franciaországi út után elhatároztuk, hogy mindenképpen beiktatunk még egy kettesben lazulást. Így aztán összevont névnapi-szülinapi ajándékokként kaptunk Kiniéktől Csödére két éjszakát. A falu az erdő szélén van, innen már nem megy tovább az út, teljes a csönd, madarak csiripelnek és ha az ember elmegy sétálni este, akkor a falu kutyája biztos mellé szegődik.
Ez kellett most nekünk; sok alvás, evés, olvasás, beszélgetés. Rendes kisgyerekek voltunk, aludtunk délután is, akkorákat ettünk, mint már régen nem, olvastunk a panzió kertjében, egy napra voltunk bicajunk is, úgyhogy bicajoztunk is egy nagyot. Na jó, ez olyan kismama tempóban értendő, az átlag sebességünk 10 km/óra volt.
Az Őrség gyönyörű, a csárdákban jól főznek, szép időnk volt, szóval teljesen kipihenve értünk haza. Aztán hétfő este még megtetéztük a lazulást egy hangversennyel, Mitsuko Utchida játszott Schuberteket a MüPában.
Így:
Plusz, jövő hétfőn is hangversenyre megyünk, Hommage a Ligeti koncertre, mint minden évben.
És akkor még egy kicsit a kisebbik gyerekről. Múlt héten voltunk ultrahangon, akkor 700 gramm volt, (24. hét) mindene rendben és iszonyú szemérmes. Eddig minden egyes ultrahangon nagy bújkálást tartott, az arcát alig mutatta, hátat fordít ahányszor közelítenek felé. Azt én is érzem, hogy sokat mocorog - persze fogalmam sincs, hogy a Borihoz képest ez több, kevesebb vagy ugyanannyi -, a hétfői hangversenyen nagy táncolást tartott. Aludni azonban még nagyon jól lehet tőle. (Más kiskorú illetőre szoktunk reggelente ébredni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése