Talán a nehezével kezdeném, akkor a dicséret marad a végére és az olvasó is a pozitívumokra emlékszik.
Szóval, kitört keményen a dackorszak és ezzel eljött az ordítások és hisztik kora. Az okok? Tegnap pl. az, hogy hazajöttünk a bölcsiből. De lehet az öltözés vagy hogy az apja nincs itthon a délutáni ébredéskor. A variációk sora végtelen, mindenre felkészülni lehetetlenség. Volt már, hogy együtt zokogtunk, ő a hisztin, én meg, hogy folyamatosan az apját hívja, tehát rossz anya vagyok, meg se bírom vigasztalni stb. Jó hír, hogy mega nagy hisztik nincsenek minden nap, rossz hír, hogy azért a kívánatosnál több van. De tudom, el kell viselni, most alakul a személyisége.
Ezt leszámítva viszont helyes, okos, ügyes, szóval csupa jó. Azt hiszem most már kimondhatjuk, hogy beszél, egyre többet. Van ami teljesen tisztán érthető, van amit csak én tudok dekódolni és van, amit én sem. De ez egyre ritkább. Ma az ebéd végén kapott palacsintát, rögtön közölte is: Ááá, de jó a Borinak!
Kialakult egy sajátos Simon says játéka is, ha valamira azt mondjuk, hogy nem szabad, akkor ezt az egyik játékára vetíti ki és így neveli saját magát. Pl. "Egérke mondta, hogy nem szabad kiköpni a kenyeret." És ezerrel megy a "mi az?", akkor is, ha tudja a választ.
A könyvek szeretete nem csökkent, most már nagyon sokat olvasunk neki pl. Boribont, Bogyó és Babócát, Vakondos könyveket. Ha szó szerint nem is kéri a mese felolvasását, azért a történetet el kell mondani. A képek alapján pedig már felsorolja a szereplők nevét. Egyre többször találjuk valahol a lakásban ölében egy mesekönyvvel, amint mesél magának; mondja a figurák nevét, egy kicsit a cselekményt, a hangutánzó szavakat egyértelműek. De tegnap Anna, Peti és Gergőt mesélt, mert ezt hallottam: "Költözünk - mondta apa".
Sokat énekelget, a leggyakrabban megrendelt ének a Ba, ba (Baa, baa black sheep), ezt a bölcsiben hallja.
Nagyjából önállóan eszik és nagyjából már van türelme végigülni egy kettesben/hármasban elköltött reggelit, ebédet, vacsorát.
És ha már az inputról szó volt, akkor egy kicsit az outputról is. A bili, wc használata szépen alakul. Ha épp nem a jelenlegi őszi időjárás van, akkor itthon sokat rohangál meztelen fenékkel és kb. 10 percenként közli, hogy "kell pisilni". Van, amikor csak leül a bilire, majd felpattan ("na, nem jött") vagy tényleg produkál is valamit.
A bölcsiben jól érzi magát, sokat emlegeti ("anya elmegy, Bori játszik, énekel"), nagyon szereti a nagyszülőket, akikből napapák és mamamák lettek. A napapáknál megy a név szerinti megkülönböztetés, a mamamáknál nem (a két nagymamának ugyanaz a keresztneve).
Összességében Gyurival arra jutottunk, hogy az elmúlt két év igazán látványos fejlődései Borinál a második évre estek: ekkor kezdett el járni, önállósodni, beszélni. Mindenképpen sokkal eseménydúsabbnak érzékeltünk ezt az évet, mint az elsőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése