Karácsony és öt hónap

Hát, megvolt Bori első Karácsonya! (A szőrszálhasogatók kedvéért már tavaly Karácsonykor is élt, de akkor csak bentről tudta figyelni az eseményeket.)
A programunk elég sűrűre sikeredett, csak címszavakban:

• 24-én délelőtt (és már 23-án napközben is) én főztem. Aztán délután átmentünk Gyuri szüleihez, ott kezdődött az ünneplés,
• majd kora estére hazajöttünk, jöttek az én szüleim és Kini-Andris, itt folytatódott. Bori fektetése után pedig nekiláttunk az ünnepi menünek (füstölt lazac majonézes-tormás krumplisalátával, rákleves egy kis kagylóval, lazac paradicsomos tapenade-dal és mazsolás kuszkusszal, mákosguba, ez utóbbi Gyuri műve!)

Egy kép az első Karácsonyozóról az ünnepi ruhájában:

• A 24-éről 25-ére virradó éjszakánk, elsősorban a Borié és ezért persze a mienk is, kicsit rázósra sikerült, előttünk ismeretlen okokból. Így aztán 25-én délelőtt családilag aludtunk.
• Ebédre viszont elmentünk a szüleimhez, jöttek a Kiniék is és ettünk egy nagy adag töltött káposztát. Én is, finom volt, nagyon! Kini és Bori pedig élvezte egymás társaságát:

• Délután elmentünk templomba, tökéletes időzítéssel, mert a vihar alatt a Sziklakápolnában ültünk.
• 26-án Gyuri szüleinél ebédeltünk, majd délután jött hozzánk a Szabó család (nem a rádióbeli, hanem a Sydneyben élők), akik és a Kiniék magyarországi tartózkodásának ez az egyetlen időpont volt a közös halmaza. Most pedig pihenünk!

A mai nap még arról is híres, hogy Bori öt hónapos lett. A súlya hét kg fele ballag, majd kedden megyünk orvoshoz, akkor pontosabb adatokkal tudok szolgálni. Tudja ezt:

Ezenkívül tud hasról hátra fordulni (kétféle technikával), ezerrel nyomni az öklét, egyes ujjait, illetve a hüvelykujját külön is a szájába. Már megfog játékokat, nagyon sokat mosolyog és sokat figyel másokat. Élvezi az emberek társaságát, nagyon szereti, ha tornázunk. Néhány napja már kap almát is, ami azért küzdés:) Tapasztalatunk szerint nem az almával van baja, hanem a kanállal. Ha ugyanis az alma mindenféle trükkös akciók árán bejut a szájában, egy pillanaton belül elégedett nyelést lehet hallani. Úgyhogy reménykedünk benne, hogy egyszercsak a körítés elhagyható lesz és tiltakozások nélkül a szájába lehet juttatni a finom falatokat. A jövő útja kétségtelenül ez.

Átmeneti témaváltás - Avatar

Tegnap eredetileg elutaztunk volna három napra Parádfürdőre. De közben megjött a nagy hó, az Útinform szerint tegnap Parád fele csúszós és hóátfúvásos volt az út, ezért úgy döntöttünk nem szeretnénk lerobbanni sehol a Borival, így halasztottuk a wellness pihenést.

Közben elkezdték itthon játszani az Avatart. Olvastam - áradozó - kritikákat, megnéztem a trailert, és megállapítottam, hogy nem az én filmem. James Cameronért amúgy sem rajongok, nem láttam sem az Alient, sem a Terminatort, a Titanicot is csak egy olaszországi síelésből hazaúton a buszon, rémes volt.

Így hát el is határoztam, hogy ez Gyuri kimenője lesz, majd Rikével és Totyával megnézik. Csakhogy, Rike beteg lett, Totya nem ért rá, nekünk pedig lett egy szabad esténk. Én pedig egyszercsak (magamat is meglepve) azt mondtam Gyurinak, hogy én megnézem vele.

Úgyhogy elsétáltunk az Alleeba, és megnéztük 3D-ben.

Innen megy át ez a poszt rajongói oldalba:)

Iszonyú jó volt, nagyon élveztem, hihetetlenül látványos! Az előzetesben nincs minden elsütve, érnek meglepetések, nekem teljesen bejött a öko üzenet is. A végén lévő csatajelent kicsit sok volt, de biztos, hogy a pasik ezt másképp élik meg:) Úgyhogy nézzétek meg, 3Dben, megéri!

S. Borbála kiskorú

tegnap a szemem láttára hasáról a hátára fordult. Úgyhogy tudja és tudja és tudja!

Én pedig ezennel megfogadom, hogy többet fordulás témában nem írok, belátom, hogy kicsit unalmas lehet.

Amúgy élvezzük a havat, Borit beöltöztetem sarkkutatónak és megyünk is ki.

Így jár,

aki túl gyorsan posztol.

Az előző bejegyzés Bori alvása közben íródott. Bori hason alszik. De amikor ma elkezdett beszélni, hogy felébredt, én pedig bementem hozzá, a hátán feküdt. Úgyhogy hivatalosan is meg tud fordulni. Hogy hogyan, az nagy titok, előttünk láthatatlan.

Az első nem hivatalos fordulás és az első hivatalos hó

Az első nem hivatalos fordulásra tegnap reggel került sor. Leraktam a hasára és azzal a lendülettel visszalökte magát a hátára. Ezért nem hivatalos, benne volt a hasra érkezés lendülete. Viszont, egy kicsit mintha már készülődne a fordulásra. Majd meglátjuk mikor lesz belőle tényleg valami.

Ma reggelre megjött a hó, megmutattuk Borinak, hogy tudja, min fog majd síelni pár év múlva!

Tegnap itt voltak az OBHs csajok. 2005 óta - amikor felmondtam az OBHban - hagyomány, hogy az emberi jogok napja tiszteletére (december 10.) összegyűlünk nálam/nálunk az alkotmányos jogok volt és jelenlegi védelmezői, hogy alkotmányos témáktól elrugaszkodva együnk, csacsogjunk és jól érezzük magunkat. Ezt most is teljesítettük:) Idén a repertoár bővült a Bori programmal, akinek persze nagyon tetszett, hogy egyik kézből vándorolt a másikba.

Én sajnos a tegnap délutánt választottam arra, hogy megbetegedjek, eleinte csak hőemelkedésem volt, a vendégség végére aztán egyre feljebb ment, estére meg lázam is lett. Ami évek óta nem volt. Mára már javult a helyzet, láz nincs, csak ki vagyok purcanva. De majd ez is elmúlik. Bori viszont virgonc és egészséges!

December

Jeles hónap, most volt a Bori első névnapja. Íme, a névnapos:

A nagy ünnepségre az apai nagyszülőknél került sor. Sajnos az anyai nagypapa kénytelen volt passzolni a nagy eseményt, nem bírt meggógyulni. (Azóta viszont már jól van, holnap személyesen is megszemléli az ünnepeltet.) De három másik nagyszülő felköszöntötte, ettünk jókat, Bori pedig - egy minimális alvás után - élvezte a nagyszülők társaságát.

Több éves hagyomány, hogy Klárával decemberben mézeskalácsot sütünk. Az idei év több okból rendhagyóra sikerült. Egyrészt, van a Bori. Úgyhogy miatta helyszínt váltottunk és áttettük a sütés székhelyét hozzánk. Elvben, ennyi volt a tervezett változást, de Klára sajnos eltörte a bokáját és nem tudott jönni. Így aztán - először - meggyúrtam a tésztát és egyedül megsütöttem a mézeskalácsokat. Szépek lettek!

Bori pedig nagyon segítőkész volt, mert három órát aludt délelőtt, pont addig, amíg megsült minden. A délutáni alvása alatt pedig megcsináltam a cukormáz díszítést. És még mindig alszik. Itt a hidegfront.

Versenyszellem

Tegnap voltunk megint tornázni. Kiderült, hogy Johanna  - aki fiatalabb Borinál három héttel - a tegnapi napot választotta arra, hogy átforduljon. Így, amikor ezt elmeséltem Gyurinak, feltámadt benne a versenyszellem. Lefekvéskor meg is beszélte a Borival, hogy reggelre legyen szíves megfordulni ő is.

Bori a feladatot teljesítette is, igaz, nem egész úgy, ahogy ezt az apja gondolta. Reggel mire bementem hozzá - megint átaludta az éjszakát, ez már a negyedik volt! - megfordult szépen. Csak síkban. 180 fokot. Úgyhogy alig találtam az ágyában. Épp, az eredetileg a lábánál lévő bohóccal beszélgetett...

Restancia

Már jó régen nem írtam, foghatnám arra, hogy nem készültek el a képek:), de nem csak ez az oka. Pedig jó sok minden történt, pl.: megvolt Bori első névnapja! Ami csütörtök délután kezdődött, amikor Bogi és az unokatesók jöttek köszönteni. Aztán pénteken elmentünk a Sziklakápolnába, ahol a bányászok tartották Borbála napi miséjüket (aki nem tudná, Szent Borbála a bányászok védőszentje). Tökéletes időzítéssel érkeztünk, épp az apai nagyapa, aki ministrált is, olvasta fel a könyörgést. Bori a mise hátralévő részében nézelődött, mosolygott a nagymamára, bűvölte a népeket. Este mi köszöntöttük, kapott egy ruhát, hogy legyen miben parádáznia Karácsonykor. 

Szombaton a nagyszülőknél volt Borbála nap, Mikulással egybe kötve. Erről majd később írok, ha készen lesznek a képek.

Előtte még csütörtökön voltunk házi baba-mama tornán. Azaz átsétáltunk Johannához és Ileszhez és dvd-ről megcsináltunk a gyakorlatokat. A törpék nagyon élvezték.

(Johanna és Bori a torna után)

Bori annyira kipurcant a torna után, hogy hazafele a 10 perces úton elaludt. Ez azért nagy csoda, mert kenguruban vittem kifele fordítva, hogy tudjon nézelődni. Hát, lógott lefele. Itthon se nyitotta ki a szemét, amíg levetkőztettem és ágyba tettem.

A héten két kimenőm volt. Szerdán, először a négy éves önkénteskedésem alatt, eljutottam a Szépműs önkéntes tárlatvezetők ebédjére (Docent lunch). Idén a Vianban volt. Nagyon jól éreztem magam, jó sokat beszélgettem (betudható angol gyakorlásnak) és kb. mindenki azt mondta, hogy "ja, te vagy a Szántó Eszter, mindig csak az emailekből látlak". Hát, így jár, aki munka mellett önkénteskedik és nem tud részt venni a docent activity-kben (vagy activitiesben?). Vasárnap délután pedig Ilesszel elmentünk az Alleeban megnyilt edzőterembe pilatesre. Megállapítottuk, hogy a hasizmaink kicsit eltűntek az elmúlt hónapokban és fáj mindkét térdünk. Ez utóbbi a szoptatás "jótékony" hatása, leszívtak minket.

Vasárnap megcsináltuk a karácsonyi nagytakarítást, most minden ablak, ajtó, szekrény, lámpabúra, csempe ragyog, felkerült a frissen bekeretezett Brueghel (ami valaha a Bercsényi utcában lógott) a falra. Bori roppant együttműködő módon sokat aludt napközben. A mút hét második felére eljutottunk oda, hogy négy-öt órát aludt napközben, mert annyi dolga volt. Csak persze fáradt is lett és az ébrenlétek nyűgösen teltek. Tegnapra azt hiszem elfogyott az energia és szüksége lett a több alvásra. Ez úgy tűnik ma is tart:)

Kini karácsonyi hangulatú posztja hatására én is feltettem ma Anne Sofie von Otter karácsonyi cd-jét. Nálam vidám pityergés lett belőle. Karácsonykor mindig meghatódom, de azt hiszem a Borival ez hatványozottabb lett. Ha valaki négy éve azt mondja nekem, hogy ilyen boldog Gyuris-Boris lesz az életem...

(Ahogy Andriska mondta a Bori születése után, mi három hónap alatt abszolváltuk azt - esküvő, gyerek -, amit mások évek alatt szoktak.)

Hétvége

Ami már megint sűrűre sikerült. Én a nagyobbik részét a konyhában töltöttem, amit vasárnap délutánig lelkesen bírtam, akkor azért fellázadtam.

Péntek este volt az első igazi esti kimenőm, elmentem a Baki meglepi szülinapi partyjára. Eszter kb. minden évben szervez egyet neki, a Baki pedig évről évre elfelejti. Így aztán mindig meg is lepődik:) Jó volt, igaz kicsit fáradkák voltak az emberek, legalábbis addig, amíg én ott voltam. A péntek este már nem az, mint ami egyetemista korunkban volt...

Szombatra aztán mi hívtunk embereket, open house party volt. Úgyhogy én sütöttem sonkás kalácsot, túrótortát és sütőtököt (ez utóbbit közepes sikerrel, de nem baj, én szeretem:), volt egy kis (nagy) ivászat, meg sok röhögés.

Itt volt Fruzsi (és Miki),

Ilesz (meg a család; Johanna, Csóri), Enikő (és Gábor). Rike még mindenki előtt délután beugrott, Gabi pedig séta közben csípte el a Schmidteket.

A Borizás mellett természetesen Johannázni is lehetett:

Johanna itt induláshoz készen fekszik a mózeskosárban és hallgatja, amint szavaljuk/énekeljük neki a Bóbitát:

Vasárnap újra bevetettem magam a konyhába, mert elvben a szüleim jöttek ebédre. Gyakorlatilag az anya, mert az apa beteg lett (megint).

Délutánra aztán megelégeltem a házitündérkedést, és zsémbes feleségbe fordulva morgolódtam.

Tegnap ezért mi a Borival pihentünk, a Bori aludt, én pedig tornáztam (először tudtam végig csinálni a jóga dvd standing poses-t!) megnéztem három Elnök embereit (juhéé) és olvasam a Dan Brown könyvet. Viccesen mind a kettő Washingtonban játszódik.